Már elég régóta dübörög az újév ahhoz, hogy a bolygó lakosságának nagyobbik része visszazökkenjen a hétköznapok ritmusába. Vagyunk viszont még annyira az elején, hogy értelme legyen megtervezni, mit valósítsunk meg idén (elsősorban vezetőként, illetve vállalkozóként).
Persze, ki tudja, milyen évünk lesz? Tele van a világ tüsszögő madarakkal, a szakemberek lassan rájönnek, hogy a rák fertőző, a vájt fülűek már hallják dübörögni az Apokalipszis lovascsapatát és ne feledkezzünk meg az Armageddon üstököséről sem, ami ugyan csak 2036-ban pusztítja el az emberiséget, de érdemes már idén elkezdeni a rettegést. A médiából legalábbis ez világlik ki. Szóval, kecsegtetnek mindenféle földi jóval és akkor nem beszéltünk még a közélet No. 1-es gumimacskájáról, a választásokról.
Na de! Térjünk a lényegre! Érdemes-e egyáltalán tervezni? Egy mai magyar vállalkozás élete annyira sokváltozós, annyi minden történhet, hogy talán nincs is értelme tervezni, nem igaz? Ha úgysem tud megvalósulni, mert nem a mi kezünkben van az irányítás, ha ki vagyunk szolgáltatva az igen lelkes, a professzionalizmust azonban látványosan nélkülöző politikai vezetésnek (és távol álljon tőlünk, hogy bármelyik oldalon is állást foglaljunk. Alapvetően szakértő pártiak vagyunk. A működőképes megoldásokat üdvözöljük, akárkitől is származzanak, a balfogásokat pedig senkitől sem toleráljuk.)? Szóval, van értelme így bármiféle tervezésnek?
Van. Két okból kifolyólag. Egy vállalkozásnak mindig kell, hogy legyen célja. Még ha csak annyi is, hogy túlélni ezt az évet. A cél azonban nem attól lesz cél, hogy pusztán elhatározzuk. Meg kell terveznünk a megvalósítását. Pontosítunk: ha egy cél megvalósítását igazán elhatároztuk, meg is fogjuk tervezni. Ha nem tervezzük meg, az nem igazán cél vagy nem határoztuk el a megvalósítását.
Másrészt, a tervezés az előrelátás képességét igényli. Magától értetődően, minél rendezettebbek a körülményeink, annál kisebb erőpróba a tervezés. Itt és most meg… hát igen. Arra a bizonyos előrelátási képességre nagy szükségünk van.
Két, tervezéssel kapcsolatos törvényszerűség, bíztatásul:
- BÁRMILYEN TERV, AKÁRMILYEN ROSSZUL IS HAJTJÁK VÉGRE, JOBB, MINTHA NINCS SEMMILYEN TERV.
- MINÉL NAGYOBB KIHÍVÁSOKKAL KÜSZKÖDÜNK, ANNÁL GONDOSABBAN KELL TERVEZNÜNK.
De ha ez így van, miért nem tervezünk? Tapasztalataink szerint ennek legfőbb oka a szükséges tudás hiánya. A tervezésnek technológiája van, amit el kell sajátítani, hogy igazán működőképes terveket tudjunk készíteni.
Természetesen nincs lehetőségünk arra, hogy bemutassuk a teljes módszertant, de szeretnénk segítséget nyújtani a könnyebb boldoguláshoz, ezért adunk néhány támpontot, amelyek figyelembe vétele és alkalmazása nagyságrendekkel növelheti a tervezés sikerét.
- Miután megfogalmaztuk a célt, rajzoljuk meg az ideális képet! Ideális kép alatt azon körülmények összességét értjük, amelyek megvalósulnának a cél elérésével. Ha például az a cél, hogy “sikerese vállalkozás”, akkor bontsuk ezt ki! Mikor mondanánk a vállalkozásra, hogy sikeres? Hol működne? Mekkora telephelyen? Hány alkalmazottal? Mekkora lenne a forgalma? Hány partner? Mekkora piac?
Az ideális kép elkészítésénél csak egy módon hibázhatunk: ha nem elég részletes. SOHA nem találkoztunk még senkivel, akinek azon bukott volna el a tervezése, hogy túl részletesre sikeredett az ideális kép. Ne felejtsük el, a szarvas, patás cimbora a részletekben rejlik. Minél kidolgozottabb az ideális kép, annál könnyebb a cél eléréséhez szükséges tevékenységeket megfogalmazni. - Határozzunk meg irányelveket, amelyek biztosítják, hogy a célhoz vezető úton maradjunk! Az irányelvek gyakorlatilag korlátok, amelyek két oldalról szegélyezik utunkat, nehogy a szakadékba zuhanjunk. Az irányelvek ezért vastörvények, amelyeket muszáj betartani! Ha nem hozunk irányelveket, szinte esélyünk se lesz arra, hogy elérjük a célunkat. Mi lehet irányelv? Például az, hogy minden héten tartunk munkatársi megbeszélést, ahol értékeljük az elmúlt hetet és megbeszéljük a következőt (ezt egyébként bármilyen cél esetében erősen ajánlott megvalósítani).
- Készítsünk feltételes terveket! Nyilvánvalóan nem készülhetünk fel minden eshetőségre, mert van, amire nem is gondolunk. De amire gondolunk, arra készülhetünk fel! Ez persze fáradságos, kényelmetlen, szenvedős – és még sorolhatnánk, hogy kedvet csináljunk hozzá. Ellenben olyan fokú biztonságérzetet ad, amiről a legtöbb magyar vezető már nem is álmodozik. Szakemberek szerint katasztrófa az, amire nem vagyunk felkészülve. Ha kicsit elmélázunk ezen, meg fogjuk látni, hogy van benne igazság.
A tervezés teljes technológiája jóval összetettebb ennél. Ha azonban csak a fentieket szem előtt tartjuk és ennek megfelelően tervezünk, már ezzel könnyedén versenytársaink főlé kerekedhetünk. Sok sikert hozzá!