Technikai hiányosságaink miatt sajnos nem tudhatjuk, hogy Te, Kedves Olvasó, melyik nemhez tartozol. Amennyiben az ünnepeltekhez, úgy arra kérünk, nyugodtan vegyél magadra mindent, amit pozitívnak és elismerőnek találsz, ellenben hanyag nemtörődömséggel ugorj át bármit, amiben akár csak egy cseppnyi kritikát is érzel! Ha a férfiak táborához tartozol, gondolkodj el az alábbiakon és fogadd meg, amit arra méltónak ítélsz!
Nőnap. Némileg ellentmondásos (ősi magyar kifejezéssel élve: ambivalens) emóciókat kelt bennünk ez az ünnep. Egyfelől úgy gondoljuk, minden vitán felül áll, hogy megérdemelnek-e a nők egy napot a háromszáz-hatvanötből, amikor ők vannak a középpontban. Másfelől magában rejti annak veszélyét, hogy egyfajta “kiengesztelő” nappá válik. Mi, férfiak, ezen a napon figyelmesek vagyunk, aztán jövő márciusig el van felejtve a dolog.
Nem szeretnénk a kötelező gyakorlattal letudni a nőnapot (“Nőnapalkalmábólsokboldogságotkívánunk!”), inkább megragadjuk az alkalmat, hogy felhívjuk valamire mindkét nem figyelmét. A téma az egyik kedvenc összeesküvés-elméletünk. Lehet, hogy furcsának tűnhet, hogy pont egy ünnep alkalmával igyekszünk Rád tukmálni paranoiánkat, de mire a végére érsz, talán megérted, miért.
Megingathatatlanul hisszük, hogy “valakik” tudatosan, előre megfontolt szándékkal gonosz tréfát űznek a nőkkel. Az igazi célpont maga az ember, de szenvedő alanyai első sorban a nők. Ha kicsit körülnézel a világban, ha leteszed a megszokás szemüvegét, ha nem elégedsz meg az “így van, és kész” típusú válaszokkal, Te is látni fogod, amit mi látunk már egy jó ideje. Persze az is lehet, hogy már rég felfedezted. Ebben az esetben tekintsd hírlevelünket egyfajta visszaigazolásnak (nem paranoiás vagy, tényleg üldöznek).
Azt mondtuk, “valakik”. Hogy kik ők és miért teszik, amit tesznek, abba most nem mennénk bele jobban. Túl messzire vezetnek a szálak, illetve egy könyv is kevés lenne szándékaik és tevékenységük bemutatásához. Szóval, ezek a “valakik” azt találták ki, hogy egymás ellen fordítják a Nőt és a Férfit. Hogyan lehet ezt a legegyszerűbben megtenni? Ha elkezded versenyeztetni őket egymással! Te, aki nőnek születtél, bizonyítsd be, hogy érsz annyit, mint a férfiak! Ne hagyd, hogy másodrendű lényként kezeljenek! Állj a saját lábadra! Egyedül is képes vagy boldogulni, semmi szükséged egy férfi támaszára! Te pedig, férfitársunk, mutasd meg, hogy mégiscsak Te vagy a teremtés koronája! Nehogy már “a nyúl vigye a puskát”! Ugyan, hol lennének a nők, ha mi nem lennénk? Mégiscsak sokkal keményebbek vagyunk!
Ez történik, igaz? Eredmény? Szingli nők, akik kemények, céltudatosak, sikeresek – és magányosak, mint a világítótorony. Férfiak, akik egyre bizonytalanabbak saját identitásukat illetően. Nem célunk eredményt hirdetni az alapvető kérdésben (az embert Isten vagy a Természet teremtette?), de valamiben biztosak vagyunk: ha azt akarta volna, hogy mindenben egyformán jók legyenek, akkor egyformára teremti őket, nem igaz?
Nyilván nem ez volt a cél. Azért van a Nő és azért van a Férfi, hogy megalkossák az alapvető szövetséget, a társadalom építőkövét, a családot. Szövetség, nem vetélkedő. Elméletünket egyébként (ami sajnos gyakorlat is), mi sem támasztja alá jobban, mint a családok felbomlása, a család szerepének leértékelődése. A “valakik”-nek pedig pontosan ez a céljuk.
Természetesen nem szeretnénk szemet hunyni a tények felett. Még mindig jellemző, hogy ugyanazért a teljesítményért egy nő nem kap ugyanannyi fizetést, mint egy férfi. Még mindig gyakori, hogy a nőket kihasználják, hogy visszaélnek a helyzetükkel, hogy erőszaknak vannak kitéve. Ez minden, magát civilizáltnak nevező társadalomban tűrhetetlen és tennünk kell azért, hogy ezeket a jelenségeket átadjuk a múltnak.
Nem tiltakozunk a nők önmegvalósítása ellen sem. Minden embernek joga van ahhoz, hogy kövesse saját céljait, amennyiben ezek építő célok. Ellenben vadul tiltakozunk a hagyományos női szerep leértékelése ellen! Nem célunk minden nőt a konyhába kényszeríteni. De ugyan már, vegyük észre, ismerjük fel annak a munkának az értékét, amit a legtöbb nő zokszó nélkül, “másodállásban” végez, és amit ma nagyon gyakran igyekeznek értéktelen tevékenységként beállítani.
Nem gondoljuk, hogy a háztartás vezetése a legfontosabb, legértékesebb tevékenység a világon. De azt igen is gondoljuk, hogy semmilyen más tevékenység sem értékesebb, mint egy család összetartása és a gyerekek felnevelése. Azonban minden tevékenység annyira fontos, amennyi figyelmet kap. Ha többet senki nem akarna biciklivel járni, a kerékpárgyártók kihalnának, mint a dinók. Ha nem ismerjük fel egy család összetartásának fontosságát, nemsokára egy nő sem lesz hajlandó megtenni. Attól a világtól pedig a saját Istene óvjon mindenkit.
Ezek a “valakik”, akik aljasul, a háttérből mozgatják a szálakat, sokkal rohadtabbak annál, mint azt egy átlagosan szociális ember el tudná képzelni. Nem elégednek meg a “dobd félre a családot és valósítsd meg Önmagad!” üzenettel. Odateszik mellé az “ideális nő” képét is. Ennek “köszönhetően” világszerte nők milliói (akik egyébként úgy tündérek és ennivalóak, ahogy vannak) küzdenek azért, hogy elérjenek egy elérhetetlen és teljesen értelmetlen ideált. A vágy, hogy jobbá váljunk, teljesen helyénvaló. A tökéletesség hajszolása azonban magában rejt valamit, amitől minden egészséges lelkületű férfit elborít a pikkelysömör: az uniformizálódást. Mi másra lenne szüksége ennek a világnak, mint tök egyforma nőkre, nem igaz? Istennek hála a hajfestékért, a szilikonért és a bele se merünk gondolni, miért!
Hát mi ebből nem kérünk. Bármelyik férfitársunk, akinek az IQ-tesztje pozitív lett, megerősítheti, hogy egy nőt az egyénisége tesz igazán vonzóvá. Mindannyian találkoztunk már a trendi nőnek azzal a képviselőjével, aki külsejét tekintve könnyfakasztóan tökéletes volt, mégis, annyira volt izgalmas, mint az egyszerűsített adóbevallás.
Ezért hát amennyiben Te, Kedves Olvasónk nőből vagy, arra biztatunk, hogy legyen elég bátorságod olyannak lenni, amilyen vagy. Minden, a szakmájához valamit is értő marketinges tudja, hogy ha egy termék vagy szolgáltatás mindenkinek meg akar felelni, végül a kutyának se fog kelleni. Egészen biztosak vagyunk abban, hogy Neked is megvan a “célpiacod”. A teljes piac meglehetősen nagy és hidd el nekünk, ott mindenkire van igény. Azt se felejtsd el, hogy egy férfi számára kevés izgalmasabb dolog létezik a világon, mint egy olyan nő, aki jól érzi magát a bőrében. Figyelem, a sorrend kulcsfontosságú! Nem akkor fogod jól érezni magad a bőrödben, ha madárinfluenzás hattyúként döglenek utánad a férfiak. Akkor fognak dögleni utánad, ha jól érzed magad a bőrödben.
Hagyd abba tehát a tökéletesség hajszolását! Ha ehhez az kell, hogy kikapcsold a tv-t, amikor a reklámblokk megy, ha tönkre kell mennie az összes “TrendiAndi” magazinnak, ám legyen. Pusztuljanak! Na és ha van Rajtad öt kiló felesleg? Na és ha narancsbőr? Na és, ha nem 90-60-90? Akkor mi van? A kisugárzás a lényeg. Amelyik férfinek nem ez a fontos, annak a tudatossága amúgy se haladja meg jelentősen a díszkáposztáét, azaz hosszabb távon nem érdemes gondolkodni benne. Hidd el nekünk, annál a mínusz 3 kiló 75 dekánál sokkal fontosabb az, ha ragyogni tudsz.
Neked pedig, férfi olvasónk, a következőt üzenjük. Karinthynak volt egy frappáns mondása, miszerint egy férfi egy szobában annyira érzi magát férfinak, amennyire a szobába belépő nő férfinak tekinti. Van benne igazság, bár nem nélkülözi az önzést sem. Mi lenne, ha megfordítanánk? Hiszen egy nő annyira érzi magát nőnek, amennyire ezt éreztetjük vele. Nemcsak ma. Mindennap.
Szívesen kifejtenénk még nézeteinket arról a szervezési zsenialitásról, amellyel a nők többsége oly magától értetődően hangolja össze a munkáját, a háztartást, a gyereknevelését és ezek mellett még arra is marad energiája, hogy éreztesse velünk: férfiak vagyunk. De ez talán megérne egy külön hírlevelet.
Szokásunkhoz híven idecsempészünk egy idézetet, mert az olyan jó. De előtte még azt kívánjuk minden nőnek, hogy legyen ereje és merészsége olyannak lenni, amilyen. Úgy tökéletes.
“Lehet, hogy a világot a férfiak irányítják, a férfiakat viszont a nők.”
(Lao-Ce)