Minden rendes, magára valamit is adó könyvesboltban van olyan polc, ahol hegyekben állnak a “10 biztos tipp a sikerhez”, a “Hogyan legyünk olyan sikeresek, hogy csak na!” és a “Michael Stuplitzenbauer elmondja a titkot” (Michael Stuplitzenbauer világszerte ismert és tisztelt sikerember, aki tejesemberbol küzdötte fel magát a Stuplitzenbauer és Társa cég elnök-vezérigazgatójává. Ma milliók isszák minden szavát. Legalábbis ez áll a könyv borítóján. Ha mi esetleg sose hallottunk róla, az kizárólag a saját tudatlanságunkat és tájékozatlanságunkat prezentálja.)
Ennyit a cinizmusról. Természetesen sok nagyon hasznos könyvet találhatunk az említett témakörben. Pusztán arra szerettünk volna a magunk kissé sajátos módján rámutatni, hogy napjaink egyik óriási problémája a “Hogyan legyek sikeresebb?” nevu feladvány. Ha nem így lenne, nem létezne ennyi könyv a témában.
Miért van ez így? Miért szorulunk ilyen irtóztató mennyiségu jó tanácsra? Honnan ez a sikerkultusz? Új vallásunk van? Sikeristen? Hirtelen mindenkin kitört az önmegvalósítási láz? Nos, ezek nem egyszeru kérdések. Bár a szerénység nem a legfobb erosségünk, odáig nem merészkednénk, hogy megpróbáljuk mindegyiket megválaszolni, különösen nem egy hírlevélben. Az egy kicsit túl hosszú lenne és amúgy is, éppen azon vagyunk, hogy némi önfegyelmet gyakoroljunk, már ami a hírlevelek hosszát illeti.
Nézzük meg egy kicsit, hogy kit nevezhetünk sikeres embernek! Hát, ahogy ma a dolgok állnak, úgy tunik, a siker elsodleges mércéje a “lé”. Akinek van pénze, az sikeres. Akinek sok pénze van, az nagyon sikeres. A sikeres ember nagy házban lakik, nagy autóval jár, nagy ebédeket eszik és nagy távolságokat tesz meg, hogy nyaraljon. Tényleg így van? Szeretnénk hinni, hogy nem. Nem szeretnénk farizeusként “a pénz nem boldogít” igéjét hirdetni így, digitális formátumban, mert valóban nem boldogít, de jó, ha van. Ha sok van, az pláne jó. Csak szeretnénk kissé dacolni azzal a trenddel, hogy a “Mennyi pénzed van?” kérdés megválaszolása egyben megválaszolja a “Mennyire vagy sikeres az életben?” kérdést is.
Sikeres az, aki képes elérni a céljait (tegyük még hozzá, hogy ezek építo célok kell, legyenek. Egy kolumbiai drogbárót hadd ne tekintsünk sikeres embernek.). Ahhoz, hogy az ember sikeres lehessen, szükség van némi technikai tudásra, idonként nem is kevésre. Na ezért virágzik annyira a sikerkönyv piac. Ezek a hogyan-ról szólnak. Hogy mennyire használhatóak… Hát, elég nagy a szórás. De mindegyik a hogyan-ban igyekszik segíteni. Végül is, ez a siker legfobb összetevoje, nem?
Nem. Van egy sokkal fontosabb összetevo is, ami NAGYSÁGRENDEKKEL fontosabb, mint a hogyan. Gyakorlatilag ez dönti el, hogy sikeres lesz-e valaki. Ha jelen van, csak ido kérdése és az illeto megtalálja a hogyan-t. Ha nincs jelen, nincs az a sikerkönyv, nincs az a “tuti recept”, ami segítene az emberen. Világszerte emberek milliói ténferegnek könyvesboltról könyvesboltra, eloadásról eloadásra, tréningrol tréningre. A titkot, a választ, az igazit keresik. Ki kell ábrándítanunk oket: hiába. Nem fogják megtalálni. Miért vagyunk ebben ilyen biztosak? Mondtuk, hogy a szerénység nem eros oldalunk. Azért, mert rossz helyen keresik. De akkor mi az? Mi a siker nélkülözhetetlen összetevoje? Mi a válasz a kérdésre?
A LÁZ. Rossz hírünk van. Az emberi test ugyan egész ügyesen ketyeg 36.5°C-on, de a szellemnek ez kevés. Az emberi szellem üzemi hofoka ennél jóval magasabb. Amíg nem éri el ezt a homérsékletet, alszik. Aki pedig alszik, ritkán lesz sikeres. Mit értünk ezen a lázon? Izgatottságot. Szenvedélyt. Elkötelezettséget. Belso tüzet. Lángolást. Biztosan lehetne még néhány ideillo kifejezést találni, de talán így is értheto, mire gondolunk.
Tegyél egy próbát, Kedves Olvasó! Ha a legfobb tevékenységedre gondolsz, mit érzel? Lázas izgatottságot? Eros érdeklodést? Enyhe közönyt? Feszültséget? Dühöt? Félelmet? Beletörodést? A válaszod egyben válasz arra a kérdésre is, hogy jó helyen vagy-e az életben? Ha a felsorolt alternatívák közül az elso kettot érzed igaznak, akkor nincs nagy baj. Ha a harmadikat, akkor vizsgáld meg, mi volt a helyzet korábban! Akkor még jobb volt? Mi változott azóta? Már nem jelent kihívást a tevékenységed? Van ilyen. Nézd meg, látsz-e esélyt arra, hogy újjáéleszd a korábbi érzéseidet vagy sem! Ha már nincs remény, olvass tovább!
Ha csak az enyhe közönytol jobbra tudtál választani, akkor baj van. Nem a megfelelo helyen vagy, nem a megfelelo tevékenységet végzed. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az életben vannak kényszerhelyzetek. De azt is tudjuk, hogy ezek a kényszerhelyzetek aljas kis jószágok. Ha nem figyeljük oket árgus szemekkel, hajlamosak élethosszig tartó tagságot váltani és a sírig kísérni bennünket. Egyébként, hogy egy kicsit visszakanyarodjunk, a bevezetoben már említett sikerkönyv halomhoz: pont azért van ennyi könyv a piacon, mert túl sok ember próbálkozik olyan tevékenységgel, amivel nem kellene foglalkoznia. Minél inkább hiányzik a láz, annál vadabbul keresik az igazi hogyan-t.
Nem véletlenül az hoz minket lázba, ami lázba hoz. Az a célunk, akár felismerjük ezt, akár nem. Mindenkinek van célja. A cél azért van, hogy megvalósítsuk. Hogy miért pont az a célunk, ami? Ezt végképp nem próbáljuk megfejteni. Egyszeruen ez a célunk és kész. Ez persze nem azt jelenti, hogy mást ne tudnánk jól csinálni. De nem jobb egy olyan élet, ami lázba hoz minket? Nem küzdjük le könnyebben az akadályokat?
Természetesen elofordulhat, hogy tudjuk, mi hoz lázba, de fogalmunk sincs, hogy lehetne ebbol a tevékenységbol munkát kreálni, pláne megélni. Ilyen van. Egyvalami azonban egészen biztos: ha dolgozunk rajta, van esélyünk a megoldásra. Ha meg sem próbáljuk… egy kicsit szegényebbek leszünk. Ott fog motoszkálni bennünk a gondolat: vajon mi lehetett volna belolem?
És ha már 20 évet öltünk egy másik tevékenységbe? Ha teljesen más pályán vagyok, mint amit szívem szerint csinálnék? Ha már felépítettem egy egzisztenciát? Dobjam félre az önmegvalósítás kedvéért? Ezt a legkevésbé sem javasoljuk. Akkor keressünk lehetoséget arra, hogyan tudnánk teret adni az “igazi” tevékenységünknek! Legyen a másodállásunk, legyen a hobbink! Legyen bármi, csak legyen! Adjunk lehetoséget a szellemnek, hogy elérje az üzemi hofokot! Nem mondjuk, hogy enélkül nincs értelme az életnek. Nyilván lehet. Inkább azt mondjuk: amikor visszanézünk majd, legyen mire visszanéznünk! És az nem az lesz, mennyit dolgoztunk, nem az, hogy mennyi pénzt kerestünk, nem az, hogy mit birtokoltunk.
Aki sikeres, nem attól sikeres, mert benne van szenvedély. Szenvedély mindenkiben van. A sikeres ember képes és hajlandó azzal foglalkozni, amivel kapcsolatban ezt a szenvedélyt érzi. Ehhez persze szükség van egy harmadik tényezore a szenvedélyen és a hogyan-on kívül. Bátorságra.
Bátorság!