Akármilyen szituációban vagyunk, akármilyen problémával nézünk farkasszemet ebben a pillanatban, szeretnénk győztesen kikerülni belőle. Szeretnénk nyerni. De min műlik a győzelem?
Időről-időre elhangzik a médiában, hogy felmérések szerint, mi, magyarok vagyunk a legpesszimistább, legbúvalbéleltebb nemzet a világon. Igaz-e vagy sem, nem tudjuk. Az biztos, hogy az átlag magyar ébren töltött idejének kisebb részét tölti hisztérikus röhögéssel. Szóval, tényleg nem vagyunk igazán jókedvűek.
Persze gyorsan adódik a magyarázat is: annyi problémánk van, olyan körülményekkel kell megküzdenünk, kinek van kedve ilyenkor vidámkodni? Ez így rendben is volna, de… Valami hiba mégis van a mátrixban. Ugyancsak felmérések támasztják alá, hogy nálunk nagyságrendekkel rosszabb helyzetben lévő nemzeteknek látványosan jobb a kedélyállapota.
De nem is ez a lényeg. Onnan kanyarodtunk el, hogy nyerni szeretnénk. Mi kell hozzá? Sok minden. Van azonban valami, aminek minden listán ott kellene lennie, lehetőleg az élvonalban. Nézzünk egy idevonatkozó idézetet!
“Amikor az élet igazán komollyá válik, az ember veszít az eredményességéből és a környezet hatása alá kerül. Ha az élet igazán komoly lesz, a képességünk, hogy irányítsuk, gyakorlatilag nullára csökken. Az autóvezetés annyira komoly tevékenységgé válhat, hogy az illető összetöri az autót. Egy vállalkozást annyira komolyan vehetünk, hogy végül kudarcot vallunk. Valójában közvetlen kapcsolat fedezhető fel a komolyság és az őrület között.”
“Nehézségeink az életben attól a ponttól kezdődnek, amikor elkezdjük nagyon komolyan venni a dolgokat. A régi olaszok tudhattak valamit ezzel kapcsolatban, mert úgy tartották, hogy az egyetlen működő pszichoterápia a nevetés.” – L. Ron Hubbard
Hoppá. Érdemes megfigyelni valamit. Amikor a gyerekek felnőttet játszanak, mit csinálnak? Hogyan adják elő, hogy ők most felnőttek? Bizony. Elkezdenek nagyon komoly arccal jönni-menni. És pontosan itt van, hogy úgy mondjuk, az eb elhantolva.
Milyennek képzelünk el egy igazán fontos embert? Ugye, hogy komolynak? A komolyság fontosságot ad a dolgoknak, nem? Amikor egy fontos problémát próbálunk megoldani, akkor nagyon komollyá válunk, ugye? Csak semmi könnyedség, semmi hányavetiség! Itt, kérem, nagyon fontos dologról van szó!
Erősen szociális mivoltunkból kifolyólag ódzkodunk attól, hogy rossz híreket továbbítsunk, de most rákényszerülünk, mint Győzike a folytatásra. Azzal, hogy komolyan vesszük a problémát, hatékonyan és látványosan rontjuk a saját esélyeinket. A komolyság és a könnyedség nem fér össze egymással. Márpedig a siker és a könnyedség kéz a kézben járnak.
Persze ezt mondani könnyű. Na de megtenni? Hááát… Nem olyan borzasztó ám. Ha vesszük a fáradságot és elkezdjük némi sunyi rosszindulattal vizslatni saját viselkedésünket, könnyen lebuktathatjuk magunkat. Ténylegesen nem vagyunk annyira komolyak, mint amilyennek látszunk. Valójában arról van szó, hogy úgy maradtunk. A komolyság bizonyos mértékig éppúgy szokás, mint az összes többi kis kedvencünk. Egy szokásról pedig le lehet szokni. Erről speciel kimondottan érdemes is.
Tegyünk egy próbát! Vegyük elő a legnyomasztóbb problémánkat! Azt, amelyiknek már a gondolatától is sötétebb lesz a szobában, lejjebb jön a mennyezet és láthatóan lekókadnak a szobanövények. Na most, próbáljuk kicsit kevesebb komolysággal szemügyre venni! Nem baj ám, ha nem megy elsőre, a lényeg, hogy ne adjuk fel! Egyszerűen csak erőltessük a dolgot! Ha elég kitartóak vagyunk, meg fogjuk tapasztalni, hogy meg lehet csinálni. És minél kevesebb komolysággal tekintünk rá, annál könnyebben tudunk majd megoldásokban gondolkodni. Az ötletek nem a fizikai univerzumban születnek, ahol erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy változást érjünk el. A szellemi univerzumra más szabályok vonatkoznak, ezt érdemes megjegyezni. Itt a könnyedség az úr. A komolyság és a könnyedség pedig tűz és víz.
A problémák fontosságát nem azzal adjuk meg, hogy komolyan vesszük őket. Azzal adjuk meg, hogy megoldjuk őket. Szemfülesek észrevehetik, hogy a valóság gyakran pont a fordítottja annak, mint amit gondolunk róla. Itt is ez a helyzet. Nem azért komolyodunk el, mert egy súlyos problémába ütközünk. Azért válik egy probléma súlyossá, mert elkomolyodunk.