Ki ne érezte volna már ezt: minden összeomlott. Minden problémám teljes súlyával, egyszerre szakadt rám. Nincs kiút. Fogalmam sincs, mit tegyek. Reménytelen a helyzet. Amennyiben Te még soha nem éreztél ehhez hasonlót, úgy arra kérünk, ne is olvass tovább. Ez a cikk nem Neked szól.
Ezek szerint megtapasztaltad már, milyen magasztos is ez az állapot. Az élve eltemetés lehetett ilyen (ha valakinek beletaláltunk a múltjába, attól elnézést kérünk). Mi váltja ki az érzést? Hirtelen túl sok lesz a problémánk? Nem gondolnánk. Tapasztalataink szerint legalábbis nem ezzel magyarázható a jelenség. Azok a problémák előtte is ott voltak, csak hirtelen… Mintha “felismernénk”, hogy nem tudunk mit tenni. Egyébként ezt bizonyítja az is, hogy amikor kikecmergünk a gödörből, akkor sincs kevesebb problémánk, mint amikor elegánsnak semmiképp se nevezhető mozdulattal belevetettük magunkat.
De akkor mi van?! Miért következik be az összeomlás? Micsoda gonosz szerzet felelős ezért a mentális terrortámadásért? Miért tör ránk a legsötétebb éjszaka, miért fogy el a levegő, hová tűnik hirtelen önmagunkba vetett hitünk?
A válasz a kérdésre a tehetetlenség. Az összeomlást mindig a tehetetlenség érzése váltja ki. Akkor zuhanunk magunkba, akkor rogyunk meg problémáink súlya alatt, amikor “felismerjük”, hogy nem tudunk mit tenni.
Tényleg nem tudunk mit tenni? Nincs semmi, amit azzal a problémával kapcsolatban megtehetnénk? Természetesen nem erről van szó. Az arra vonatkozó elképzelésünk áldozatává válunk, hogy ami megoldaná a problémát, arra képtelenek vagyunk, amit pedig meg tudnánk tenni, annak nincs jelentősége. Konklúzió? Nem tudunk mit tenni. Következmény? Összeomlás.
Ez eddig rendben van. Mi a megoldás? Ahhoz, hogy azt jobban megérthessük, nézzünk egy igencsak idevágó idézetet!
“Nem a meredek emelkedő készít ki, hanem a cipődben lévő homokszem.”
(Robert Service, kanadai író)
Hogy jön ez a témához? Úgy, hogy bármilyen fontos, jelentőségteljes, összetett vagy bonyolult dolgot veszünk górcső alá, azt fogjuk látni, hogy egyszerű, hétköznapi, “jelentéktelen” alkotóelemekből tevődik össze. Amikor ránk tör a tehetetlenség érzése, az azért van, mert ezt a meghatározó fontosságú adatot tévesztjük szem elől. Valamilyen átütő erejű hatást szeretnénk létrehozni, és megfeledkezünk arról, hogy ezek az átütő erejű hatások is jelentéktelen apróságokból tevődnek össze.
Nézzünk erre példákat! Vegyük a kommunikációt! Kommunikációs tréningjeinken rendszeresen megütközést kelt, de legalábbis értetlenséggel fogadják a hallgatók, hogy “ezt miért kell gyakorolni? Ennek mi értelme van?”. Időnként azt is visszakapjuk, hogy amiről beszélünk, azok magától értetődő dolgok. Érdekes, hogy ezeket a visszajelzések rendszeresen olyan résztvevőktől, akik igencsak rászorulnak némi kommunikációs készségfejlődésre. A kommunikáció apró, nagyon egyszerű összetevők miatt működik – vagy nem működik.
Vegyük az értékesítést! Az értékesítési siker varázslat? Kicsit sem. Egyszerű dolgokat kell újra és újra, rendszeresen elvégezni. Például sok emberrel találkozni és beszélni. Például precíz értékesítési adatbázist vezetni. Például jó kommunikációt alkalmazni. Ami szintén egyszerű alapelvek alkalmazását jelenti.
Nézzük egy vállalkozás irányítását! Az elmúlt pár évben számos vállalkozást volt alkalmunk belülről megvizsgálni. Mindenhol, ahol a vezető nehézségekkel küszködött, ugyanazt láttuk. Alapvető, önmagukban lényegtelen dolgok nem léteztek vagy működtek. Ezek együttes hiánya vezetett egy olyan szintű bonyolultsághoz, ami már valóban kezelhetetlennek és megoldhatatlannak tűnt. Az már csak a csavar a történetben, hogy a vezetőnek gyakran azért nincs ideje és energiája bevezetni vagy megvalósítani ezeket az alapvetőségeket, mert teljesen lefoglalja a bonyolultsággal való birkózás. 22-es csapdája? Az bizony.
Mi tehát a teendő?
1. Gyakorlat
Nézzünk körül és tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan tudnék nagyobb rendet vinni az életembe, a munkámba? Tegyük fel ezt a kérdést újra és újra! Aztán ragadjunk meg minden választ! Ne a hallgassunk az apró termetű, kétszarvú cimborára, aki azt suttogja a fülünkbe, hogy ennek nincs jelentősége! Pont ezeknek az apróságoknak van jelentősége! A profit pont ezek az apróságok különböztetik meg a dilettánstól.
2. Gyakorlat
Keressünk az életünkben vagy a munkánkban egy olyan területet, ami igencsak bonyolultnak vagy nehezen kezelhetőnek tűnik! Alaposan megvizsgálva milyen egyszerűbb összetevőkre tudjuk bontani? Ha sikerült ezt megtennünk, mit látunk, ezek közül melyikkel van problémánk? Szinte biztosan azt fogjuk látni, hogy ez valamilyen módon a rend, illetve a rendszeresség hiányához kapcsolódik.
Ha rendszeresen elvégezzük a fenti két gyakorlatot, az beláthatatlan következményekkel járhat. Hatékonyabbak leszünk. Kiegyensúlyozottabbá válunk. Csökken a stressz. Ritkábban omlik ránk az Élet, és ha ez be is következik, gyorsabban mászunk ki a romok alól. Mert az ember már csak ilyen. Mindig kimászik a romok alól.