+36 20 377 7266 42@szabogabor.hu
Oldal kiválasztása

Jelen hírlevelünk ötletét egy partnerünkkel történt beszélgetés adta. Egy előadás kapcsán, amit mi szerveztünk, és ő is részt vett rajta, szegezte nekünk azt a gondolatát, miszerint az ember nem gép, nem lehet úgy kezelni, mint egy robotot. Példaként azt hozta fel, hogy egy automata csak akkor működik, ha beledobunk egy ötvenest, ellenben az ember működhet 47 forinttal is.

A példa több, mint szemléletes, be is indította a fantáziánkat. Régi gumimacskánk, hogy az embert nem lehet gépként kezelni, ha mégis megpróbáljuk, fel fog lázadni. Ha letörtjük a lázadását, akkor pontosan azt öljük ki belőle, ami értékessé teszi, ami megkülönbözteti bármely géptől, amire egy robot soha nem lesz képes. Kiöljük belőle az életet. Az eredmény? Egy biokémiai “gépezet”, ami igen messze áll attól a kreatív, csodálatos lénytől, amit EMBERNEK nevezünk, robotnak ellenben csapnivaló.

Szóval, mi teszi az embert EMBERRÉ? Mitől függ az, hogy mennyire élünk? Attól, hogy dobog-e még a szívünk? Attól, hogy az agyunk termel-e még kimondhatatlan nevű vegyületeket? Attól, hogy a tüdőnk rendíthetetlenül szívja be és préseli ki a levegőt? NEM. Agyonterhelt korunk rákfenéje éppen az, hogy a csodát, amit EMBERNEK nevezünk, dühödt elszántsággal próbálja valamiféle szerves gépezetté redukálni (Innen csókoltatjuk azokat, akik az emberek lelki problémáit különböző tablettákkal szeretnék megoldani.).

Oly sok emberrel találkozunk, akik belefáradtak a küzdelembe. Léteznek ugyan, de NEM ÉLNEK. Jönnek-mennek, elvégzik a dolgukat, akár még sikeresnek is gondolhatnánk őket – de a szikra, a tűz, az eleven élet már hiányzik belőlük. Egykedvűen tapossák a kereket, és legbelül már nem is reménykednek abban, hogy valaha is kiszállhatnak még belőle.

Mi teszi az ÉLETET? Mitől függ az, hogy valaki valóban él-e, vagy csak létezik? A válasz a DÖNTÉSI SZABADSÁG. A döntési szabadság jelenti azt az áthatolhatatlan szakadékot, amely egy gép (legyen az bármilyen fejlett is) és a gondolkodó ember között tátong. A döntési szabadság táplálja azt az érzést, amelyet úgy fogalmazunk meg magunknak: ÉLEK! Amikor úgy érezzük, kezd a tűz kialudni, annak semmi köze semmilyen szteronhoz vagy sztrogénhez. Nincs olyan pirula (nem is lesz), ami segítene a bajunkon. Az egyetlen bajunk, hogy túlságosan fölénk kerekedett a MUSZÁJ.

Természetesen vannak dolgok, amelyeket muszáj elvégeznünk. Az élet nem nagyon teszi lehetővé, hogy csak azt csináljunk, amit akarunk. Minél nagyobb azonban a döntési szabadságunk, minél kevesebb a muszáj, annál inkább érezzük azt, hogy ÉLÜNK. Ahogy viszont a MUSZÁJ kezdi lenyomni a döntési szabadságot, úgy fogy el belőlünk a lélek, a lendület, az ÉLET.

Nézzük meg példaként az átlagembert, aki egész héten KEMÉNYEN dolgozik. Mit is csinál? Táblázatokat tölt ki, leveleket ír, emberekkel beszél. Ezektől a valóban embert próbáló tevékenységektől hétvégére hullafáradt. Aztán szombaton elmegy a haverokkal focizni, a belét is kirohangálja, és úgy érzi, végre kikapcsolódhatott. Mi az alapvető különbség a két tevékenység között? A MUSZÁJ és a DÖNTÉSI SZABADSÁG. Miért vágyunk a nyaralásra? Mert szinte nincs is benne MUSZÁJ.

Oké, tegyük fel, hogy ez így van! A tudás csak annyira értékes, amennyire használható. Mire jó ez nekünk? Hogyan tudunk segíteni magunkon (Vagy akár másokon is! Felhívnánk a figyelmedet arra, Kedves Olvasó, hogy a körülötted élőknek is erőst elkél a segítség.) ennek ismeretében?

Az ember kerülhet olyan állapotba, hogy akármerre is néz, mindenhonnan csak a MUSZÁJOK vigyorognak vissza rá, és úgy érezheti, elveszítette a döntési szabadságát. Ez persze nem igaz, pusztán annyi történt, hogy túlságosan a MUSZÁJOKON rögzült a figyelme. A segítséget az jelentheti, ha tudatosan áthelyezi a figyelmét életének, munkájának azon pontjaira, ahol MEGVAN a döntési szabadsága (ahogy a buddhisták mondják: amire figyelsz, az a világod).

Ha úgy érezzük, hogy a világ két vállra fektetett bennünket, akkor ahelyett, hogy keresnénk egy megfelelően erősnek tűnő faágat vagy egy kellően mély szakadékot, egyszerűen leülhetünk egy darab papír, egy toll és némi ropi társaságában, majd elkezdhetjük összeírni azokat a pontokat, ahol megvan a döntési szabadságunk! Addig folytassuk, amíg jobban nem érezzük magunkat! Ez garantáltan be fog következni, ha elég kitartóak vagyunk. Lehet, hogy az elején úgy érezzük, nincs semmiféle döntési szabadságunk. Lehet, hogy kis idővel később éktelenül dühösek leszünk, és átkozzuk a pillanatot, amikor hallgattunk azokra a teamtuningos idiótákra. Legyünk egyszerűen fegyelmezettek, kitartóak, menjünk tovább és gyűjtögessük azokat a helyzeteket, amelyekben megvan a döntési szabadságunk!

FONTOS! Ez egy MENNYISÉGI gyakorlat. Ne essünk abba a hibába, hogy csak olyan helyzeteket próbálunk keresni, amelyek sorsfordítóak lehetnek. Megvan például a döntési szabadságunk arra vonatkozóan, hogy milyen útvonalon megyünk dolgozni? Rendben, ez egynek teljesen jó. Eldönthetjük, hogy sokkoljuk magunkat a Barátok közt következő részével? Bravó, egy újabb pont. Nem az számít, hogy a helyzet fontos vagy nem fontos. A döntési szabadság az, ami számít, és még egyszer: a gyakorlat lényege a mennyiség.

Az is megtörténhet egyébként, hogy van az életünkben egy kolosszális MUSZÁJ, a gyakorlat végzése során azonban azt fogjuk tapasztalni, hogy ezen belül is jelentős döntési szabadsággal bírunk. Például úgy érezhetjük, hogy muszáj ott dolgoznunk, ahol dolgozunk, de a munkánkkal kapcsolatban számos olyan pontot találunk, ahol megvan a döntési szabadságunk. Érdekes módon minél több ilyen pontot találunk, annál inkább csökkenni fog a MUSZÁJ érzése.

A gyakorlatnak egyetlen komoly veszélye van: nem kerül semmibe. Márpedig ami ingyen van, az ugye nem komoly. Lehetséges megoldás a problémára, hogy elképzeled, miszerint el kellett utaznod Tibetbe, hegyet kellett másznod, és le kellett borotválnod a hajadat, hogy megkapd ezt a tanácsot egy titokzatos szerzetestől, aki nem eszik, nem alszik, és képes a föld fölött lebegni.

Ha ez sem segít, írj nekünk! Postafordultával elküldjük a számlaszámunkat, amelyen elhelyezhetsz egy komolyabb összeget, majd ezek után, immár kellő fontosságot tulajdonítva a gyakorlatnak nekiállhatsz, és csodálatos eredményeket produkálhatsz. De ha ránk hallgatsz, egyszerűen csak megcsinálod. Sok sikert!