Ősi, s talán mindennél mélyebben gyökerező vágya az embernek, hogy szabad lehessen. Talán nincs semmi a történelmünkben, amiért annyi vért ontottak volna, mint a szabadság kivívásáért vagy megvédéséért. Talán nincs semmi, ami megalázóbb lehet, mintha a szabadságától fosztunk meg valakit. Lelketlenebb büntetést is nehéz lenne kiagyalni annál, mint elvenni valakitől a szabadságát.
De közelítsünk rá kicsit jobban a hétköznapokra, ott is lépten-nyomon rábukkanunk a szabadságvágy különböző formáira. „Istenem, bárcsak ne kellene dolgoznom!” – Isten persze ilyenkor bölcsen hallgat. „Bárcsak nyernék a lottón!” – erre még visszatérünk. „Adná az ég, hogy megszabaduljak a főnökömtől, aki minden kétséget kizáróan maga az Antikrisztus, mert emberből való nem bánik így másokkal” – hát igen. Szabadság, szabadság, szabadság!
Van azonban valami a szabadság témakörével kapcsolatosan, amit érdemes körbesettenkedni. Ugyanis hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, ami – megkockáztatjuk – fontosabb, mint maga a szabadság. Ha akárcsak felületesen is végigpillantunk az emberiség írott történelmén, akkor gyorsan szembeötlik, hogy a szabadság védelmének zászlaja alatt közel annyi kegyetlenséget követtek el az idők során, mint a zsarnokság és az elnyomás nevében. Elég csak a nagy francia forradalomra gondolni, amikor ipari szinten űzték a kivégzéseket.
A SZABADSÁGNAK A CÉL AD ÉRTELMET. A SZABADSÁG NEM CÉL. A SZABADSÁG LEHETŐSÉG. LEHETŐSÉG ARRA, HOGY MEGVALÓSÍTSUK A CÉLUNKAT.
Amikor a szabadság elérése válik céllá, ott valami nagyon félresiklott. Hogy rendszerváltás utáni történelmünk legsokoldalúbb miniszterelnökét (táncol, énekel, bloggol – reméljük, lemezt azért nem ad ki) idézzük: elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon.
A cél nélküli szabadság sokkal inkább nyomasztó, mint felemelő. Jól megfigyelhető ez az unatkozó turistákon éppúgy, mint a magával mit kezdeni nem tudó kamaszokon. Az, hogy nem könnyű együtt élni velük, csupán enyhe tünete a céltalan szabadság nevű kórnak.
De vehetjük azoknak az esetét is, akiket Fortuna kiragadott az átlagember-óceánból, és megajándékozta őket egy lottó-ötössel. Érdekes megfigyelni, hogy többségük milyen szerencsétlenül végzi. Bár szinte mindenki azt gondolja, hogy vele ez másképp lenne, ezeken az eseteken jól megfigyelhető, milyen iszonytató teher tud lenni a céltalan szabadság. Klinikai felmérések kimutatták, hogy a gazdag emberek családtagjai között az átlagosnál jóval magasabb a neurotikusok aránya. Megint csak a céltalan szabadság köszön vissza.
Gyakran hallani, hogy a hatalom megrontja az embereket. A hatalom nem más, mint döntési, cselekvési szabadság. Amikor azt látjuk, hogy a hatalom gyakorlása lealjasít valakit, ott valójában azt látjuk, hogy a hatalom vált céllá. Amikor egy politikus hatalomra jutását követően kivetkőzik saját magából, ott egy olyan embert látunk, aki nem volt képes céljait megnövekedett szabadságához igazítani.
Az a vezető, aki kisvállalkozóból cégtulajdonossá válása közben valahol félúton elhagyta az emberségét, valójában attól szenved, hogy megnövekedett szabadságához nem tudott megnövekedett célokat találni.
Természetesen létezhetnek olyan tényezők, amelyek köztünk és a célunk között állnak, és amelyekkel tennünk kell valamit. Néha rombolnunk kell ahhoz, hogy építhessünk. Az épelméjűség azonban arról ismerszik meg legszembetűnőbben, hogy többet épít, mint amennyit rombol. Amikor az akadályok, az ellenfelek legyőzése, megsemmisítése válik céllá, ott a mérleg túlságosan is a rombolás irányába billent el, és a fennen hangoztatott szabadságvágy jól nevelt kisiskolásként fogja kézen az elmebajt. Ezt tavaly ősszel éppúgy megfigyelhettük (sajnos), mint az elmúlt két napban.
Nem áll szándékunkban elfojtani a szabadságvágyadat. Csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmedet, hogy ha szabadságra vágysz, célod is legyen hozzá, mert ha nincs, úgy az ég óvjon meg attól, hogy elnyerd a szabadságot! Ha nagyobb szabadságra vágysz, azt a legbiztosabban egy nagyobb cél kitűzésével szerezheted meg. Ezen kívül szeretnénk, ha megfigyelnél valamit: bár az életben vannak nehézségek, vannak rossz szándékú emberek, ezeknek esélyük sincs arra, hogy olyan szinten korlátozzák a szabadságodat, mint egy szimpla kis gondolat ott a fejedben, ami valahogy így hangzik: nem tehetek semmit.
A szabadság az ember talán legbecsesebb kincse. A nagyobb szabadság utáni vágy éppúgy hozzátartozik az Emberhez, mint maga az életösztön. De ne kergesd félőrült lepkevadászként a szabadságot, hacsak nem vagy nagyon is tisztában azzal, mit akarsz vele kezdeni! Különben ellened fordul, és gyorsan rájössz, hogy van rosszabb a korlátoknál.