Általában van bennünk egy kis egészséges drukk, amikor hírlevelet írunk. Most azonban a szokottnál is erősebb a görcs, mert annyira szeretnénk valami szépet, eredetit, gondolatba ejtőt, és leginkább kedveset írni. Hogy sikerült-e, azt Neked kell eldöntened, Drága Nő. Ha nem sikerült volna, legalább a szándékot értékeld!
Szóval görcsöltünk, pörgött is az agyunk veszettül, miről írjunk. Készült több változat is (Isten nyugosztalja őket), végül arra jutottunk, hogy azt a témát boncolgatjuk kicsit, ami annyi viccnek, vígjátéknak, veszekedésnek, drámának szolgáltat nyersanyagot: a férfi nem érti a Nőt.
A férfiak gyakran nem értik a Nőket. Tekinthetnénk erre a jelenségre úgy, mint sorscsapásra, mint a feszültség állandó forrására, de ha megengeded, előállnánk valami szokatlannal. Úgy gondoljuk, a természet rendelkezett így, és inkább Isten áldásáról, mint valamiféle büntetésről van szó.
Minden férfi felfedezőnek születik. Lehet, hogy egyesekből mára már eltűnt Indiana Jones (finomak voltunk, hm?), de attól még így van. És mire van szüksége a világon mindennél jobban egy felfedezőnek? Úgy bizony, rejtélyre, titokra. Amit kutathat, amit próbálhat megfejteni, megérteni. Ha pedig ez a titok soha nem fejthető meg – nos, a gyengéknek lehet, hogy kedvét szegi ez a tény, de az életképesebbjének csak olaj a tűzre.
Szükségünk van a Titokra, amit Te jelentesz számunkra. Minél bonyolultabb, minél megismerhetetlenebb, annál izgalmasabb. De ez nem jelenti azt, hogy a középiskolában minden Nőnek Mata Hari-tagozatosnak kellett volna lennie. A késztetéshez, hogy felfedezzünk, nemcsak a nyilvánvaló rejtélyre van szükség. Kelletik hozzá a felfedező fantáziája. Ott, ahol a közöny puszta sivatagot lát, a képzelőerővel megáldott kutató eltemetett kincseket sejt. Ami a felületes szemlélőnek uncsi rom, a felfedezőnek soha fel nem tárt érték.
Az unalmas nő legnagyobb baja talán az, hogy fantáziátlan férfival bünteti a sors. Régi bölcsesség, hogy a világ csak annyira szép, amennyi szépséggel felruházzuk. Ezért látja gyönyörűnek egy kisgyerek, és ezért szürkül meg legtöbbször a felnőttek számára. Elfelejtjük felruházni. Meggyőződésünk, hogy ez a Nő esetében is igaz. A Nő annyira szép, rejtélyes és izgalmas, amennyire élénk a férfi képzelőereje.
Nem vagyunk bigottan szilikon-ellenesek, és nem ítélünk el senkit azért, mert plasztikai műtétnek veti alá magát. De meggyőződésünk, hogy a szilikont a fantáziailag leszázalékolt férfiak találták ki, akik elfelejtették (vagy sose tanulták meg), hogy a Nőt nem a szemünkkel, hanem az agyunkkal érzékeljük.
A férfi alapvetően vizuális jószág, nagyon sokan élnek nagyon jól ebből. Várjuk a tavaszt, és nemcsak a természet újraéledése miatt. Új élet költözik belénk is attól, hogy legnagyobb ellenségünk, a női télikabát száműzetik a szekrény mélyére. De! Bár nagy érdeklődéssel adózunk bizonyos paramétereknek és optikai megoldásoknak, ennél sokkal jobban izgatnak minket azok a női rafinériák, amelyek létezéséről (vagy hiányukról) csak kommunikáció útján szerezhetünk tudomást.
Ezt nem győzzük elégszer hangsúlyozni, különösen ebben a mai, szélsebesen változó, pezsgően színes, ám némileg degenerált világban, amikor szinte mindenhonnan azt a hamis képet próbálják ránk erőltetni, miszerint a Nőt szilikonból kell csinálni, egy futópad és egy gyümölcscentrifuga segítségével. Nézegetjük ezeket az „álomnőket” a tv-ben, és azon gondolkodunk, ki az Isten álmodik róluk? Azok az arcplasztikai megoldások, amiket időnként látni – szegényt mintha szájba verte volna valaki egy vágódeszkával –, inkább röhejesek. Bár ezek a nők gyakorta azt hiszik, nyerésre állnak az életben, sokkal inkább áldozatai azoknak a férfiaknak, akik gyerekkoruk óta Barbie babára vágytak, csak soha nem lehetett nekik, mert a többiek kiröhögték volna.
Tavaly azt kívántuk, tudd és merd minél inkább önmagadat adni. Idén viszont azt kívánjuk, élénküljön minél inkább a férfipopuláció képzelőereje! Ruházzanak fel minél több szépséggel és titokzatossággal! Persze segíthetsz nekünk ebben, de a tavalyi tanács is érvényben van, nem cél, hogy másmilyennek mutasd magad, mint amilyen valójában vagy. Ezt az emberek nem szokták általában tudni, de minél inkább képes valaki önmagát adni, annál szerethetőbb.
Fontos vagy nekünk. Érted és Miattad igyekszünk jobb emberré válni. Tudjuk, hogy ez nem mindig sikerül, tudjuk, hogy a hála nem a legerősebb oldalunk, tudjuk, hogy nem mindegyikőnknek volt az óvodában csipketerítő a jele. Nem mindig értjük miről beszélsz, gyakran vagyunk türelmetlenek, közönyösek az érzéseiddel szemben.
De mindez csak azért van, mert a rohanásban elfeledkezünk arról, hogy kellő tisztelettel adózzunk a csodának, amit Te jelentesz az életünkben. Az ember gyarló lény, hajlamos magától értődőnek venni az ajándékokat, amelyeket az élettől kap. Ezt a csodálatos bolygót, az élmény izgalmát, a barátság melegét, és a legnagyobb csodát, amit úgy ismerünk: a Nő.
Sok boldogságot!