Több, mint 10 éve értékelek képességvizsgáló teszteket. Sosem számoltam össze, de egészen biztosan túl vagyok már vagy 1000 beszélgetésen. Természetesen nagyon sokfajta teszteredménnyel találkoztam, beleértve az olyan szélsőségeket is, amelyek láttán még a magamfajta cinikus veteránt is képen törli a döbbenet.
Van azonban néhány pont, ami a legtöbb tesztben visszaköszön. Az egyik a tesztelt alany embertársairól alkotott véleménye, a másik pedig az, mennyire képes megérteni a körülötte élőket. Ez az a két pont, ahol a grafikon mélyrepülésbe kezd. Azaz többségünk meglehetősen rossz véleménnyel van embertársairól, és nem is igazán képes megérteni őket.
Az ok és a magyarázat a napnál világosabb: rossz tapasztalatok. Szinte mindannyiunk nekiszaladt már néhányszor a csukott ajtónak, szinte mindenkit átvertek, becsaptak, kihasználtak már nem is egyszer. Csoda, hogy nem vagyunk jó véleménnyel az emberekről? Csoda, hogy bizalmatlanokká válunk?
Persze, hogy nem az. Nem is hibáztatok senkit, aki erősen összehúzott szemmel tekint a barátkozni próbálókra, pláne a segítséget kérőkre. Sokkal inkább arra szeretnék rávilágítani, miért használ ki az ember másokat, miért csapja be, árulja el társait, egyszóval miért aljasodik le.
Most joggal adódik a kérdés: kit érdekel, miért aljasodnak le? Épp elég tudni, hogy olyanok, amilyenek, és imádkozni, hátha visszaállítják a halálbüntetést és a szabad lincselést, aztán hadd hulljon a férgese! Hát nem tudom, ha járvány lenne, engem érdekelne, mi terjeszti a járványt, és nem elégednék meg a betegek kezelésével. Márpedig akárhány aljas embert zárunk is be vagy végzünk ki, valahogyan mindig újratermelődnek.
De van egy másik ok is. Időnként, kisebb-nagyobb mértékben mindannyian hajlamosak vagyunk az antiszociális viselkedésre. És Te, Kedves Olvasó, biztos vagy abban, hogy észre fogod venni, ha „úgy maradtál”? Ha már inkább vagy aljas, mint Jó Ember? Persze nem hinném, hogy Veled ez valaha is megtörténik. Cserébe viszont fogadd el: az aljasok nem tudják magukról, hogy azok. Nero, Hitler, Sztálin – mind meg voltak győződve abban, hogy valójában jó emberek.
Mi teszi tehát az embert aljassá? Miért lop, miért csal, miért hazudik, miért használ ki másokat? A válasz egyetlen szó:
A SZŰKÖSSÉG.
Minden negatív érzelmünket a szűkösség gondolata okozza. Legyen szó haragról, gyűlöletről, félelemről, bánatról, mindig a szűkösség gondolata húzódik meg a háttérben. A szűkösség az, ami az embert lealjasítja.
Hóhó! Álljunk csak meg egy pillanatra! Ha ez így van, akkor eszerint minden szegény embernek aljasnak kellene lennie, és ez nem igaz, ugye? De nem ám! Ugyanis a pénz csak egy tétel azon dolgok listájáról, melyek szűkössége a Sötét Oldal felé taszít minket. Mert itt van a szeretet, az önbecsülés, a barátok, a tennivaló,a figyelem, az elismerés, hogy csak egy néhányat említsek.
Bár a látszat mást mutat, valójában a pénz szűkössége sokkal kevésbé képes lealjasítani az embert, mint más tényezők. A bűnözőt például az önbecsülés szűkössége teszi minden esetben bűnözővé. A szeretet, a figyelem, az elismerés nagyfokú szűkössége pedig bárkit képes vérengző vadállattá változtatni. Jobbik esetben egyszerűen csak megkattan.
Végezz el a kedvemért egy szimpla kis tesztet! Dőlj hátra a székedbe (csak ha támlás), hunyd be a szemed, és képzelj el határtalan bőséget mindenből, amire csak szükséged lehet: pénzből, időből, barátokból, munkából, sikerből. Fogadni mernék, hogy legalább egy kicsit jobban érzed magad utána. Ha valóban így van, akkor talán elhiszed, hogy az ellenkezője épp ellenkezőleg hat Rád.
Miért írtam le mindezt? Azért, hogy szembesítselek egy rideg és kegyetlen ténnyel:
AZOK, AKIK SZŰKÖSSÉGET HIRDETNEK, TUDTUKON KÍVÜL VAGY SZÁNDÉKOSAN AZ EMBEREK LEALJASÍTÁSÁN DOLGOZNAK.
Ez a szomorú helyzet. Minél többet halljuk, és minél inkább egyetértünk azzal, hogy nincs munkahely, nincs pénz, nincs biztonság, nincs egészség, nincs bizalom – annál inkább farkassá változunk. Nézd meg, mi folyik most az országban, és látni fogod, hogy tényleg így van-e.
A megoldás persze nyilván nem az, ha egyszerűen elképzeljük a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. De felhívnám a figyelmedet valamire, ha már ilyen kitartó voltál és eljutottál idáig:
JÓ KAPCSOLATOKBAN, BARÁTOKBAN, TANULNIVALÓBAN, TENNIVALÓBAN SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM KELL, HOGY HIÁNYT SZENVEDJ. A PÉNZBELI BŐSÉG, AZ ELISMERÉS, A SZERETET PEDIG EZEKNEK A KÖVETKEZMÉNYE.
Nézd már! A végére csak sikerül lesüllyednem a „jobb adni, mint kapni” és a „ki mint veti ágyát” szintű igazságokig?
Bocs.