A cím talán pöttyet megtévesztő, joggal hihetnéd, hogy egy eget-földet megmozgató alkohol-parádé utórengéseiről készülök értekezni, de nem. E heti témánk a FÉLELEM lesz, mint az életrontók slágerlistájának töretlenül népszerű éllovasa. Van valami a félelemmel kapcsolatban, aminek megértése talán segíteni fog abban, hogy hatékonyabban szállj szembe a majré tündérrel.
Úton-útfélen hangot adtunk már annak a (lenyűgözőnek egyébként nem nevezhető) megfigyelésünknek, hogy olybá tűnik, mintha a magyart elhagyta volna a humorérzéke, és – mély tisztelet a kivételnek – a jókedv már hálni sem jár belé. Rosszkedvűek vagyunk, idegesek vagyunk, depressziósak vagyunk. Kicsit sem csoda, mondhatjuk, hiszen körülményeink még nyomokban sem emlékeztetnek egy alsó-svájci wellness-központ uralkodó állapotaira.
Ami tény, az tény, de megszállott megoldás-keresőként azt javallanám, fókuszáljunk inkább arra, hogyan tudunk a lehető leghatékonyabban szembeszállni a gazdasági és szellemi tatárjárással. Ennek egyik kulcsa pedig a FÉLELEM. Mert ugyan mi a rosszkedv, a bizalmatlanság, a stressz, a gyűlölet, ha nem a félelem álruhában? A félelem ott lapul minden negatív érzésünkben, kivéve a szomorúságot és az apátiát, mert akkor az ember már félni sem képes.
Minden félelem közös nevezője a halál. Gondolj csak bele: ha valóban egy cseppet sem félnénk a haláltól, ha pontosan értenénk, mi történik akkor, amikor megszűnünk jelen formánkban létezni, ha meghátrálás és kitérés nélkül képesek lennénk a halállal szembenénzni – ugyan lenne bármi, amitől félnél? Oké, mondhatjuk, hogy a szeretteink biztonsága, épsége miatt még mindig félhetünk, de itt megint csak a halálról van szó.
Nem akarnék hosszabban a halál témáján csámcsogni, ezért gyorsan ráfordulok a lényegre. Ha megértjük, miért félünk a haláltól, azt is megértjük, miért a halál a gyökere minden félelemnek, és ha a halálfélelmet nem is tudjuk legyőzni, egyéb félelmeinket jelentősen csillapíthatjuk
A HALÁL EGY OLYAN PONT, AMIN NEM LÁTUNK TÚL. EZ AZ EGYETLEN OKA ANNAK, HOGY FÉLÜNK TŐLE.
Ezzel a kijelentésemmel még nem rohannék Nobel-díjért. Az a gondolat viszont, amit a fenti állításból tudunk származtatni, már jóval értékesebb.
MINDEN FÉLELEM FORRÁSA EGY OLYAN PONT, AMIN NEM LÁTSZ TÚL, ÉS KIZÁRÓLAG EZ AZ OKA ANNAK, HOGY FÉLSZ TŐLE.
Bizony. A „mi lesz, ha”-típusú kérdések csak azért tudnak megborzongatni, mert egy olyan állapotra kérdeznek rá, amin nem látsz túl. Félsz a pénztelenségtől? Csak azért, mert nem látod, mi lesz Veled, ha pénztelen leszel. Félsz a magánytól? Csak azért, mert nem látod, mi lesz Veled, ha magányos leszel. Félsz a betegségtől? Csak azért, mert nem látod, mi lesz Veled, ha beteg leszel.
Ez annyira fontos, hogy még egyszer hangsúlyozom: a jövőd egy lehetséges pontja csak azért félelmetes, mert nem látsz mögé. Ha látnád a másnapot, már nem lenne olyan félelmetes.
Ez a leghatékonyabb fegyver a félelem ellen. Amilyen mértékben képes vagy elképzelni, mi lesz AZ UTÁN, amitől félsz, olyan mértékben fog a félelmed köddé válni. Persze nem agitállak arra, hogy minden szabadidődet a nyomor és a sanyar különböző árnyalatainak vizualizálásával töltsd. De ha van valami, ami nyomaszt, amitől nem tudsz szabadulni, ami beárnyékolja a legboldogabb perceidet is – nos, ebben az esetben érdemes egy próbát tenned.
Az ember nem szereti azt nézni, amitől fél. A vicces az a dologban, hogy azért fél, mert nem látja.