A magától értetődő válasz az, hogy hát persze! Mondjuk önbizalomhiányosok esetén más a helyzet, mert ők tudják, hogy már most is túlbecsülik magukat. 🙂 De fókuszáljunk most az átlagemberek tömegére, és adódik is a következő kérdés: ha többre vagyok képes, miért nem hozom ki magamból? Hogy kell felébreszteni az alvó (és remélhetőleg nem döglött) oroszlánt? Ha velem tartasz, megmutatom, de előre szólok, nem biztos, hogy tetszeni fog, amit olvasol.
A rejtély megoldásához egy gyakorta megfigyelhető jelenségből indulunk ki. Biztosan Te is megtapasztaltad már, hogy szükséghelyzetben, amikor nagy lánggal kezd el égni a ház, sokkal többre vagyunk képesek, mint az enyhén állott szagú, szürkés hétköznapokban. Ez lehet egyébként a legfőbb bizonyíték Számodra is, hogy több bennünk a kraft, mint ahogy azt az átlagos teljesítményünk alapján gondolnánk.
De mit tesz velünk a krízis? Hogyan képes mozgósítani azokat a rejtett erőforrásokat, amelyekről a szokvány még csak nem is álmodik? Nos, a Materialista Egyház ortodox hívei szerint a megfejtés a biokémiában keresendő, egyszerűen arról van szó, hogy vészhelyzetben olyan vegyületek termelődnek olyan mennyiségben, amelyek rendkívüli teljesítményekre teszik átmenetileg alkalmassá az emberállatot. Ha ez a magyarázat kielégít, ne is olvass tovább. Ám ha önteltséged oly mértékű, hogy többnek tartod Magad egy vegyületek által vezérelt biorobotnál, akkor érdekelni fognak a következők.
Többször foglalkoztunk már azzal a gondolatkörrel, miszerint az embert legnagyobb mértékben a saját magáról alkotott elképzelései határozzák meg. Henry Ford, aki egy híres autómárkáról kapta a nevét, ezt úgy fogalmazta meg, hogy akár azt hisszük, képesek vagyunk valamire, akár azt hisszük, hogy nem, mindenképpen igazunk lesz.Ezzel a kijelentésével egyébként járt utakon botorkált, hiszen Buddha már 2.500 évvel ezelőtt elmondta ugyanezt, kicsit más szavakkal (mondjuk ő nem is beszélt angolul).
De ha így van, miért gondoljuk úgy, hogy nem vagyunk képesek valamire? Mondhatnánk, hogy azért, mert csúnya bácsik és nénik szorgos tollfosztók módjára tépázták meg az önbizalmunkat. Ami igaz is, de az éremnek mindig két oldala van. Azért kapod el a fertőzést, mert megtámadott a vírus, vagy azért, mert nem elég erős az immunrendszered? Mindkettő igaz, de melyikkel tudsz kezdeni valamit?
És akkor most érkezne a fekete leves, ami ebben az esetben nem egy jó kávé, hanem maga a gusztustalanul kiábrándító valóság. Tényleg csak akkor olvass tovább, ha nem bánod, hogy belerondítok a napodba és a világképedbe.
Valamikor réges-rég (de nem egy messzi-messzi galaxisban) nem értél el egy célt, nem csináltál meg valamit, vagy nem úgy csináltad meg, ahogy meg kellett volna. Talán nem érdekelt eléggé, talán nem volt kedved hozzá, talán csak heccből, végül is mindegy. Ami nem mindegy, hogy magyarázatot kellett találnod a kudarcra, akár saját magad, akár mások számára.
Társadalmunkban a „nem volt kedvem”, „lusta voltam”, „nem érdekelt eléggé” sokkal kevésbé elfogadható magyarázat, mint a „nem voltam rá képes”. Ez utóbbi sokkal több esetben ad felmentést, hiszen arról nem tehetek, hogy nem vagyok rá képes, igaz? Ezért aztán úgy DÖNTÖTTÉL (nem véletlenül írtam nagy betűvel), hogy azért vallottál kudarcot, mert nem voltál rá képes.
Nem az a lényeg, hogy ezt mondtad. Az a lényeg, hogy így döntöttél. És hogy ez a döntés valóban hiteles legyen, EL IS HITTED. Aztán láss csodát, ettől kezdve valóban nem voltál rá képes. Valójában csak azért nem, mert védened kellett a döntésed igazát. Védened kellett, mert ez a döntésed megvédett a számonkéréstől.
Mi történik vészhelyzetben? Minden társadalomban bevett szokás, hogy a rendkívüli állapot hatályon kívül helyezi a törvények egy részét. Nincs ez másképp az egyénnel sem. Ha elég nagy bajba kerülsz, hajlandó vagy felfüggeszteni a „nem vagyok rá képes” törvényt, hiszen az, hogy kimássz a malterból, fontosabb, mint a szabályhoz való ragaszkodás.
Ezek szerint csak úgy tudod növelni a képességeidet, ha bajba kerülsz? Ez egyébként nem rossz módszer, de nem feltétlenül szükséges. Valójában „csak” arra van szükség, hogy elismerd: korábban nem volt igazad, amikor azt mondtad, hogy nem vagy rá képes. Ez végtelenül egyszerű, de a legkevésbé sem könnyű. Az ember ádázul képes ragaszkodni az igazához, gyakran még akkor is, ha ezzel árt saját magának.
Ez azt jelenti, hogy mindenre képesek vagyunk, ha úgy gondoljuk? Hát nem tudom, tudnánk-e repülni, ha elhinnénk, hogy képesek vagyunk rá. Egyvalami azonban biztos: ha rosszul érzed magad azért, mert nem vagy képes valamire, az igen nagy valószínűséggel csupán annak a jele, hogy a döntésedhez próbálsz ragaszkodni, és legbelül „tudod”, hogy az nem igaz.