+36 20 377 7266 42@szabogabor.hu
Oldal kiválasztása

A nagy átlagtól eltérően én nem konstans vagyok magabiztos, hanem időszakosan. Ráadásul az önbizalom gyakran extra dózisban önt nyakon, olyan, mintha 1 nap alatt kapnám meg az egész heti adagot. Ilyen alkalmakkor szokott rám törni a „halhatatlan vagyok – legalábbis egyelőre” érzés, és az ilyen pillanatokban születnek a mostanihoz hasonló írások. Meg lehet egyetlen cikkben mutatni, mi az oka minden problémának? Úgy gondolom, igen, de ahogy a zen mester mondta: meglátjuk.

Persze könnyű lenne a „Mi a gyökere minden problémádnak?” kérdést azzal elintézni, hogy „Te”. Esetleg finomíthatunk rajta annyit, hogy „a hozzáállásod”. Tulajdonképpen még igaz is, csak az a baj, hogy megoldásból nem mutat sokat. Az elvont igazságok kiválóan alkalmasak arra, hogy rövidre zárjunk velük egy vitát, vagy megcsillantsuk intellektusunkat, de ha segíteni akarunk valakinek, hogy jobban boldoguljon az életben, akkor felejtősek.

Na de ahhoz, hogy használható választ adjunk a kérdésre, először is meg kéne fogalmaznunk, mi is az, amiben jobban akarunk boldogulni és ami a problémáinkat okozza. Szóval mi az Élet? Hát ennek fejtegetésével megtölthetnénk pár könyvet, de erre most nincs időnk, úgyhogy vérlázítóan rövidre zárjuk a dolgot.

AZ ÉLET NEM MÁS, MINT KOMMUNIKÁCIÓ.

Szinte látom, ahogy a biosz-rajongóknak összeakad a szemöldökük, ezért sietve pontosítok: nem a biológiai életre gondolok, hanem arra, amit mi, emberek életnek érzünk. Gondolj csak bele! Három hete fekszel egy ágyban, se tv, se rádió, se könyv, se újság, de legfőképp senki, akivel beszélhetnél. Ja, és nem tudsz igazán felkelni az ágyból sem. Mennyire éreznéd ezt életnek? Pedig biológiai értelemben az.

Nézz meg egy egészséges, eleven kisgyereket, akiből csak úgy süt az élet! Mennyit kommunikál? Gyakorló szülők tudják, hogy túlságosan is sokat. Idézz fel olyan pillanatokat az életedből, amikor úsztál a boldogságban! Mennyire volt kedved kommunikálni? Fogadjunk, hogy pöttyet jobban, mint azokon a szürke hétköznapokon, amikor még élni is utálsz.

Az élet tehát nem más, mint kommunikáció, és a kommunikáció maga az élet. Ez pedig már előrevetíti az alapkérdésünk megoldását is.

MINDEN PROBLÉMA GYÖKERE A KOMMUNIKÁCIÓRA VALÓ KÉPTELENSÉG.

Hihető? Hihetetlen? Hát fogjunk néhány problémát, vegyük nagyító alá őket, és vizsgáljuk meg, hogy tényleg így van-e! Itt van mondjuk az örök sláger, a pénz. Mitől függ az, hogy van-e elegendő pénze valakinek? Nagyon leegyszerűsítve három dologtól. Az, amivel foglalkozik, mennyire kell a piacnak, mennyire csinálja jól, és mennyire tudja eladni? A harmadik kérdés esetében kell talán legkevésbé bizonygatni a kommunikáció szerepét. A második (mennyire csinálja jól) leginkább tanulás, gyakorlás kérdése, ez pedig jórészt kommunikáció. Az első kérdés esetén pedig ott kap szerepet a kommunikáció, hogy tisztában vagyok-e a kor, a piac igényeivel.

Nézzünk mást! Örök klasszikusok No. 2: család. Azt hiszem, itt nem kell magyaráznom a kommunikáció jelentőségét. Ugyanez a helyzet bármilyen csoport, közösség, szervezet esetén, mint pl. egy cég vezetése. De mi van a betegségekkel? Ma már az orvosok többsége is azon a nézeten van, hogy az ismert betegségek többsége (min. 70%) lelki eredetű, amit mi okoz? Hát a stressz! Na de mitől stresszelünk? Csak nem….? De bizony! Aggódok a pénz miatt, nem tudok mit kezdeni a munkatársakkal, nem bírok a gyerekkel, nem jövök ki az asszonnyal vagy az ámbérrel. Mind mind arról szól, hogy nem tudok valakivel, valamiről kommunikálni.

Na és mi van az olyan idegszaggató dolgokkal, mint a határidő? Hát itt két kérdés merül fel gyorsan. Tudom-e kezelni kommunikációval, ha nem tudtam tartani a határidőt? Illetve tudom-e kezelni a következményeket, ha nem lehetett magát a csúszást kommunikációval kezelni (lásd APEH bírság – ki kell fizetnem, több pénzre van szükségem, tehát több munkára van szükségem, többet kell eladnom, ez pedig kommunikáció kérdése).


Na és mi van azzal, ha mondjuk súlyos beteg a gyerekem? Lehet, hogy túlteng bennem a hurráoptimizmus, de ahogy öregszem, egyre kevésbé hiszek a gyógyíthatatlan betegségben. Anyi mindent láttam és hallottam már, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, legalábbis a hivatalos orvosi álláspont szerint. De még ez sem ennyire egyértelmű, mert olyan esettel is találkoztam, amikor kb. 9 orvos mondta, hogy nincs mit tenni, aztán jött a tizedik (ugyanabban a városban!) és megoldotta az esetet. Persze ehhez meg kellett őt találni, de hát mi a megoldás keresése, ha nem kommunikáció?

Biztosan lehetne még számtalan olyan szituációt találni, amelyek próbára tennék a fenti állítást, és biztos vagyok benne, hogy azok esetében is tudnám igazolni az állítás érvényességét. Minden amitől az életben szenvedünk, arra vezethető vissza, hogy nem tudunk valakivel, valamiről kommunikálni. Na de hogy miért nem – ennek majd jövő héten járunk utána.