Tedd az egeret a szívedre, Kedves Olvasó: Téged hányszor csaptak már be? Hányszor fordult elő, hogy megbíztál valakiben, aki aztán rútul visszaélt ezzel, és kihasznált, elárult, cserbenhagyott? Hányszor fogadkoztál, hogy többet nem bízol meg senkiben?
Olyan jó lenne előre tudni, hogy mit várhatunk a másiktól! Jó lenne valamilyen módszer, ami megjósolja, hogyan fog az illető viselkedni. Egy virtuális kristálygömb, amibe csak belepillantunk, és máris látjuk, hogy az a végtelenül megnyerő kereskedő vagy bróker valójában Darth Vader, Jumurdzsák és Hókuszpók egy személyben.
Hát, kristálygömb az nincs. Van viszont valami, ami sokat segíthet. A nézőpont-váltás. Az emberekkel kapcsolatos nehézségeink legfőbb oka éppen az, hogy fogcsikorgatva próbálunk rájönni, ki a jó és ki a rossz ember. Pedig nem ez a lényeg.
Ha megnézed az Embert, azt fogod látni, időnként épít és időnként rombol. A kulcs az emberi viselkedés mélyebb megértéséhez ennek a kettőnek az aránya. Mennyit épít és mennyit rombol az illető? Ez lehet a kristálygömbünk, és ha jóslásra nem is alkalmas, látványosan kiszámíthatóvá teszi az emberi viselkedést.
Ez sokkal fontosabb, mint amilyennek elsőre látszik. Egyrészt a jó szándékú, szociális emberek nagyon nehezen néznek szembe azzal, hogy valakit gonosz célok motiválnak. Másrészt igen gyakran ítélünk meg valakit személyes szimpátia alapján, és a legtöbbször ez az oka annak, hogy hirtelen a málnásban találjuk magunkat.
Az ember alapvetően jó szándékú. Lehetnek rossz pillanatai, rossz időszakai, előfordul, hogy igazságtalanul bánt másokat, de a fő törekvése továbbra is ez: próbál többet építeni, mint amennyit rombol, próbál többet segíteni, mint amennyit árt. Erre nem kell tanítani, ez vele született.
Vannak azonban olyanok, akiket az élet eléggé megtört ahhoz, hogy már ne akarjanak az élet része lenni, de még nem tört meg eléggé ahhoz, hogy teljesen feladják. Ők harcolni fognak az élet ellen, és így vagy úgy, de többet rombolnak majd, mint amennyit építenek.
A nagyvállalat tulajdonosa, aki ügyet sem vet a környezeti károkra; a vezető, aki kihasználja és bizonytalanságban tartja beosztottait; a munkatárs, aki folyamatos ármánykodásával szétzülleszti a közösséget; a kőszívű apa, akinek egyszerűen nem lehet megfelelni; a mártír, aki eladja Neked a reménytelenség gondolatát – hogy csak néhány példát soroljak a rombolásra.
Ők nem feltétlenül rossz emberek. Az igazán gonoszok sokkal kevesebben vannak, mint gondolnánk. De nem is ez a kérdés. Az a kérdés, milyen hatással van az illető a környezetére? Inkább építő vagy inkább romboló? Nézz körül egy kicsit, és látni fogod az eredményeit.
Erről gyakran a fizikai környezet is árulkodik (sok vezető találkozott már a szakival, aki képtelen rendet tartani, aki rendszeresen elhagyja a szerszámait és aki a vadi új gépet hetek alatt képes ócskavassá silányítani), de sokkal fontosabb, hogy az emberek milyen állapotban vannak körülötte! Boldogok, kiegyensúlyozottak, magabiztosak? Vagy éppen ellenkezőleg?
Nagyon sokat elárul valakiről az, hogyan bánik másokkal; hogyan beszél azokról, akik nincsenek jelen; hogyan viselkedik azokkal, akiktől nem akar semmit; és hogyan kezeli azokat, akik a társadalmi ranglétrán alatta helyezkednek el.
Azok az emberek, akik többet építenek, mint amennyit rombolnak, alapvetően kedvesek és korrektek másokhoz, akkor is, ha ezt semmilyen érdek nem diktálja. Nem szívesen beszélnek ki másokat a hátuk mögött, mert azt sem szeretnék, ha őket beszélnék ki a hátuk mögött.
Az Ember valójában elmondja magáról, hogy milyen, és azt is, mit várhatunk tőle. Csak meg kell tudni hallani. Ha mélyebben érdekel a téma, március 31-én megszerezheted a mindent látó szemüveget.