A múlt héten elmélkedtem kicsit a hitről, és azt fejtegettem, mekkora szüksége van az embernek a hitre még a teljesen hétköznapi szituációkban is. A fejtegetést azzal az ígérettel fejeztem be, hogy ezen a héten megnézzük, hogyan lehet növelni a hitet.
Először is, vessünk egy sanda pillantást arra, hogy mi rombolja le az ember hitét. Ez könnyű kérdés, nem is jár érte pöttyös labda: a csalódás. Az ember hisz valakiben vagy valamiben, aztán csalódik, aztán már nem hisz.
Ez logikus, ám felvet egy ocsmány kérdést: mi van azokkal, akik képesek hinni? Ők nem csalódtak? Nyilván nem erről van szó, gyakran épp ők élnek át akkora csalódásokat, amelyektől az átlagember azonnal pikkelysömört kapna. Megint csak könnyű a választ: nekik erősebb a hitük, ezért jobban bírják a lelki gyűrődést.
Oké, de mitől? Miért van az, hogy egyeseket az sem rendít meg, ha sós kútba vetik őket? Ez már sokkal izgalmasabb kérdés, nemhogy pöttyös laszti, de hangszóró is simán jár érte (ha mindkettőt értetted, úgy rossz hírem van: már nem vagy annyira fiatal).
Vizsgáljuk meg feltűnés nélkül, de annál alaposabban ezeket az embereket! Egy közös nevezőt fogunk találni: nagyon szeretik azt, amiben hisznek. Lehet, hogy ez csak saját maguk, de akkor legalább önmagukban képesek veszettül hinni.Mert a törvény ez:
AHHOZ, HOGY HINNI TUDJ VALAMIBEN, SZERETNED KELL.
Nézzünk erre néhány példát, amelyek talán segítenek demonstrálni, hogy tényleg így van!
Mutass nekem valakit, aki szereti a munkáját, és én mutatok Neked valakit, aki hisz abban, hogy azt a munkát érdemes elvégezni. Vagy mutass nekem valakit, aki utálja a munkáját, és én mutatok Neked valakit, aki „tudja”, hogy annak a munkának semmi értelme.
Mutass nekem egy anyát, aki tiszta szívből szereti a gyerekét, és én mutatok Neked valakit, aki a végtelenségig hinni fog abban a gyerekben, még akkor is, amikor már mindenki más elfordult tőle vagy kiábrándult belőle.
Mutass nekem egy beteget, aki nem hisz a gyógyulásában, és én mutatok Neked valakit, aki nem szereti a jelen életét. Vagy mutass nekem valakit, aki szinte a csodával határos módon gyógyult fel, és én mutatok Neked valakit, aki imádja az életet.
Mutass nekem egy papot, akiből nem sugárzik a szeretet, és én mutatok Neked valakit, aki nagyon súlyos gondokkal küzd a hitét illetően. Vagy mutass nekem egy papot, akiből érzed a feltétel nélküli szeretetet, és én mutatok Neked valakit, akinek valóban mély és stabil a hite.
Mutass nekem valakit, aki szinte feltétel nélkül hisz önmagában, és én mutatok Neked egy szülőt (vagy egy nagyszülőt), aki gyerekkorában feltétel nélkül szerette. Vagy mutass nekem valakit, aki állandóan kételkedik önmagában, és én mutatok Neked egy szülőt, aki a szeretet megvonásával próbálta gyerekkorában kontrollálni őt.
Mutass nekem egy sikeres vezetőt, akit szeretnek a munkatársai, és én mutatok Neked egy vezetőt, aki hisz az embereiben. Vagy mutass nekem egy vezetőt, akitől menekülnek a beosztottak, és én mutatok Neked valakit, aki képtelen hinni az emberekben.
Nézz körül, és keresd azt, amit szeretni, de legalábbis kedvelni tudsz. Az életben, a munkádban, a feleségedben, a férjedben, a gyerekeidben, a szüleidben, a a barátaidban – és önmagadban. Változtasd meg, amit meg kell változtatni, javítsd ki, amit ki tudsz javítani, de koncentrálj arra, amit szeretsz. Ez nem amolyan „ha elég jó fiú vagyok, akkor a túlvilágon biztosan a VIP páholyba kerülök” típusú üzenet. Ez rém gyakorlatias. Ha tudsz szeretni, akkor képes vagy ragaszkodni. Ha tudsz ragaszkodni, akkor képes vagy kitartani. Ha képes vagy kitartani… Talán ezt hívják hitnek.
Sok sikert!