Sokunk válasza erre a kérdésre, hogy az, ami annyira hiányzik. A szorgalom az igásló-faktor. A szorgalom teszi, hogy elvégzünk olyasmit, aminek látjuk a szükségességét, de egyetlen porcikánk sem kívánja. A szorgalom a jó gyerekek és a nagyon kemények kiváltsága.
Érdekes, hogy mennyien ábrándoznak arról, milyen nagyszerű lenne iszonyúan tehetségesnek lenni, ugyanakkor csak nagyon kevesen arról, milyen jó lenne állatian szorgalmasnak lenni. Pedig az átlagos tehetség és a kiemelkedő szorgalom együttesen sokkal nagyobb garanciát jelentenek a sikerre, mint a szemeket könnybe lábasztó tehetség önmagában. A tehetséges emberek sokkal nagyobb eséllyel kallódnak el, mint a szorgalmasok. A tuti nyilván az, ha valaki zavarba ejtően tehetséges, és szorgalmas, mint egy bedoppingolt termesz. De ez tényleg nagyon ritka.
Ráadásul a szorgalom könnyebben fejleszthető, mint a tehetség. Azért utóbbi sem reménytelen, de könnyű belátni: csak azért, mert nagyon akarjuk, még nem lesz belőlünk Lajkó Félix. A szorgalmasság terén ellenben igen látványos változásokat is prezentálhatunk, főleg, ha megértjük a szorgalom mibenlétét. Nézzük is!
A SZORGALOM AZ A KÉPESSÉG, HOGY MEGTEREMTSÜK ÉS FENNTARTSUK AZ ÉRDEKLŐDÉST.
Valójában ennyi. Amikor elkezdesz valamit csinálni, és aztán abbahagyod, pedig folytatni kellene, akkor az érdeklődésedet veszítetted el. Átlagosan élénk ember esetében az érdeklődést nem nehéz felkelteni. Fenntartani – az egy teljesen más tészta. És itt a különbség szorgalmas és szorgalmatlan között. A szorgalmas egyszerűen fenn tudja tartani az érdeklődését. A tevékenység iránt, vagy legalább a cél iránt, amire a tevékenység irányul.
Létezik az a nézőpont, hogy az érdeklődést a környezet váltja ki, és létezik az a nézőpont, hogy az ember képes érdeklődést gerjeszteni saját magában. Ez a különbség nem feltétlenül tudatosul, de attól még létezik. Ahhoz, hogy szorgalmassá tudj válni, a másodikat kell magadévá tenned. Aki ragaszkodik ahhoz, hogy csak a kellően érdekes környezet tud benne érdeklődést kelteni, az ki van szolgáltatva a környezetének.
Ha már Lajkó Félixet említettem: egy interjúban egyszer elmesélte, hogy fiatal korában napi 12 órát gyakorolt. Vajon mennyi érdeklődésre van szükség ahhoz, hogy mindennap 12 órát gyakorolj – bármit? Vagy itt van a motorsportok egyik újkori legendája, a Forma-1 legfiatalabb kétszeres világbajnoka, Sebastian Vettel. Amikor idén új gumiszállító érkezett a száguldó cirkuszba, az egész mezőnyben egy pilóta volt mindösszesen, aki még a szezon kezdete előtt ellátogatott a gyárba, mert minél jobban meg akarta ismerni és érteni őket. Bizony, a suttyó kis sváb. Nyilván nem véletlenül.
Szakíts azzal a nézőpontal, hogy azért nem érdeklődsz, mert nem elég érdekes az élet! A valóság ennél egyszerűbb, fájdalmasan egyszerű. Azért nem érdeklődsz, mert nem érdeklődsz. És ugyan lehetnek nagyon is megalapozott okaid arra, miért nem vagy képesérdeklődni, ez még nem változtat a tényen: azért nem érdeklődsz, mert nem érdeklődsz. De ennek nem az arcba dörgölés a lényege. Ennek az a lényege, hogy képes vagy érdeklődni.
Az érdeklődés tesz kitartóvá. Az érdeklődés segít átkelni azokon az akadályokon, amelyek elsőre áthatolhatatlannak tűnnek. Az érdeklődés segít túlélni akkor, amikor mások csendben elvéreznek. Az érdeklődés a legjobb életbiztosításod és egyben a legjobb befektetésed is. Ezért azokat, akik így vagy úgy, de megpróbálnak fásulttá, közönyössé tenni, nyugodtan tekintsd ellenségeidnek! Azt próbálják elvenni tőled, ami talán minden másnál értékesebb.
Sok sikert!