Vannak azok az e-mailek, amiket én vérforralónak nevezek. Általában valamilyen összeesküvés-elméletről, derék politikusaink huncutságairól, a multik viselt dolgairól szólnak, esetleg arról, hogy milyen eltúlzott támogatásban részesülnek azok, akik a többség szerint egyáltalán nem érdemelnének támogatást. A téma tehát változik, de a kiváltott érzés nem: a felháborodás, a tehetetlen düh, némi epe toroktájékon.
Egy ideje morfondírozok azon, hogy mennyire jó, ha ilyesmiket olvasunk. Az első két adandó válasz a két végletet képviseli. Nem jó, mert csak felizgatod magad, ezek általában rossz hírek, neked pedig törekedned kellene arra, hogy csak jó és pozitív dolgokkal vedd körül marad, kípszmájling. Némi igazság van benne, így is túl sokan használják játszótérnek a lelkedet, minek tetézd még a bajt te is.
Ám ott a másik lehetséges válasz is. Ha nem tudod, mi történik körülötted a világban, az egyfajta butaság. Márpedig az embereket azért tudták mindig is az orruknál fogva rángatni, mert nem volt elég információjuk. Ilyen szempontból az internet elhozta a szabadságot, ma néhány óra elegendő lehet ahhoz, hogy a fél világ értesüljön valamiről. Mi értelme lenne homokba dugni a fejünket, ha végre lehetőségünk van arra, hogy információhoz jussunk?
Nem szeretném ezt a kérdést senki helyett sem eldönteni. Ellenben felhívnám a figyelmet az ilyen jellegű hírek egy lehetséges és meglehetősen sunyi mellékhatására. Ennek megértéséhez picit filozofálgatnunk kell, de ígérem, nem merészkedünk túl mélyre. Valójában az, amiről írni szeretnék, elég fontos ahhoz, hogy tudjunk róla, ha olvasunk ilyen leveleket, ha nem.
Akkor nézzük! Azt a valamit, amit valóságnak nevezünk, két összetevőre bonthatjuk. Az egyiket nevezzük objektív valóságnak! Ide tartozik a fizikailag létező világ: a számítógéped, a széked, az iroda, a fák, az autók, az okostelefonok. Minden, ami fizikailag is létezik. A filozófiában persze ezek objektivitását is vitatják (vajon a kidölő fának akkor is van hangja, ha nincs ott senki, aki meghallja?), de ebbe most ne menjünk bele.
Aztán ott van a szubjektívnek nevezhető valóság. Ez voltaképpen nem más, mint az objektív valóság különböző tulajdonságokkal, minőségekkel történő felruházása. Az élet szép. Az a fa túl csenevész. Ez az autó elég ronda. A Géza hülye. Ezt azért nevezzük szubjektívnek, mert egyénről egyénre változhat. Kétféleképpen keletkezik: vagy önmagadtól kijelentesz valamit, vagy egyetértesz valamivel.
Jó, ha észrevesszük, hogy bár a szubjektív valóság fizikailag nem létezik, ettől még nem tekintjük kevésbé valóságosnak. Gondolj egy olyan ételre, amit ki nem állhatsz! Az, hogy undorító az íze, teljesen szubjektív, egy csomó ember egyenesen rajong érte! Ettől még számodra akkor is ehetetlen marad. Az persze igaz, hogy a szubjektív valóság könnyebben változtatható meg, mint az objektív, de adott pillanatban, adott állapotában, akkor is épp olyan valóságosnak tekinted.
AMIVEL EGYETÉRTESZ, AZ A VILÁGOD RÉSZÉVÉ VÁLIK.
Amivel egyetértesz, az attól kezdve valóság. Legalábbis a számodra. Ezért nem mindegy, hogy mivel és kivel értesz egyet. Ha megnézed pl. a híreket a híradóban, azt fogod látni, hogy eléggé összefüggéstelenek. Mert nem is a tartalmuk a lényeg, hanem az üzenetük. A világ veszélyes. Az élet veszélyes. Ha egyetértesz vele, szorongani kezdesz, és szükséged lesz valakikre, akik majd jól megvédenek. Ez pedig elég jövedelmező biznisz.
Visszatérve a cikk elején emlegetett e-mailekhez, azzal nincs baj, ha rendelkezel a bennük található információval. A baj az, ha olyan következtetésekre jutsz, amelyekre könnyű jutni, ha az embert a tehetetlen düh fojtogatja. Milyen rohadt egy világban élünk! A magyarok hülyék. Mindenki lop, csal, hazudik. Nemsokára itt a világvége.
Az általánosítás soha nem felel meg az igazságnak. De ettől még válhat valósággá, és akármerre nézel, mindenhol azt fogod majd látni. Nem azért, mert igaz. Azért, mert egyetértettél vele. És vajon hogyan befolyásolja az életkedvedet, ha mindenfelé romlottságot, korrupciót, hazugságot vélsz látni?
Ha dühös leszel, általánosítasz. Ha általánosítasz, némileg dühös leszel tőle. A dühös ember nem képes úgy nézni a világra, ahogy az van. Az egyébként elszigetelt események számára összefüggő masszát alkotnak. Így lesz rohadt a világ, szar az élet, gonoszak az emberek. Szóval nyugodtan gyűjts az infót a világról, amiben élünk! De amikor legközelebb valami feldühít, vedd észre, ha általánosítani készülsz, és ne tedd!
Sok sikert!