Nem egy hálás téma. Ha pozícionálni akarnánk a népszerűségi skálán, valahol a hüvelygomba és a gennyedző prosztatagyulladás magasságában kellene kutakodnunk. Érdemes egyáltalán foglalkozni vele? Nem lenne egyszerűbb oda söpörni, ahová való – a szőnyeg alá? A csábítás nyilván erős. De a szőnyeg alá söpört dolgok egy idő után bűzleni kezdenek, és nem hagyják, hogy ne vegyünk tudomást róluk. Ráadásul, minél régebb óta bűzlenek, annál erősebb a szag, ezért egyre kevésbé van kedvünk foglalkozni velük. Amitől persze még erősebb lesz a bűz. És ez így megy tovább, egészen addig, amíg valamilyen okból meg nem fegyelmezzük magunkat. De nem elrettenteni akarlak. Valójában arra szeretnék rámutatni: van abban valami jó is, ha bűntudatot érzel.
Bűntudat. Lelkiismeret furdalás. Az egész ott kezdődik, hogy úgy érezzük, ártottunk valakinek. Minél nagyobbnak ítéljük ennek a súlyát, annál erősebb lesz a bűntudatunk. Ártani nemcsak úgy lehet, ha teszünk valamit. Néha azzal ártunk, amikor elmulasztunk cselekedni.
Ártani másoknak – ennek megítélése nem teljesen objektív. Legfőképp az adott társadalom vagy azon belül egy adott csoport normái határozzák meg. Nagy általánosságban, ártani valakinek annyit tesz, mint megsérteni egy megegyezést, megszegni egy fogadalmat, elmulasztani betartani egy ígéretet. A megegyezés, fogadalom vagy ígéret lehet írásos, szóbeli vagy akár hangosan ki sem mondott. Egy a lényeg: önként csatlakozz hozzá, önként fogadd meg, önként tegyél ígéretet. És abban a pillanatban, amikor teszed, gondold komolyan.
Példa
Tibike a nagyanyjával utazik a buszon. A következő megállóban felszáll egy idős néni, de hiába néz körül, már nincs sehol szabad hely. Tibike ezt észreveszi, és jólnevelt kisfiú lévén azonnal felpattan, hogy átadja a helyét. A néni hálásan kucorodik le a nagyi mellé, ő pedig a büszkeségtől bepárásodott szemekkel néz a kis unokájára, és azt mondja neki: Nagyon jó kisfiú vagy! Ígérd meg, hogy mindig átadod a helyedet, jó? Tibike pedig megígéri. És komolyan is gondolja. Aztán eltelik 20 év. Tibi ül a buszon, és hazafele utazik. Nagyon tré napja volt, fáradt és utálja az egész világot. A következő megállóban egy idős néni száll fel. De hiába néz körbe, sehol egy szabad hely. Tibi fejében pedig Dulifuli – aki ideiglenesen átvette a hatalmat felette – azt mondja: a t….m fog mindig jótékonykodni! Adja át valaki más a helyét! De senki nem mozdul. Tibinek pedig enyhe bűntudata lesz. Mert egykoron megígérte a nagyinak, hogy mindig át fogja adni a helyét.
Ellenpélda:
Sanyi nősülni készül. Imádja a leendő feleségét és semmi kifogása nincs a házasság ellen. De a hűség nem erős oldala. Soha, egyetlen nőhöz sem volt hűséges, és ami azt illeti, most sem tervez ilyesmit. Úgy gondolja, ha jól bánik a feleségével, ha megad neki mindent, akkor semmi baj nincs az időnkénti kalandozásaival. És azzal sincs semmi baja, ha adott esetben hazudni kell az ő kis drágájának. Ezek számára beleférnek, hiszen a béke és a boldogság fontosabb, mint az őszinteség és a hűség.
Ezért aztán az égvilágon semmi problémát nem okoz számára az esküvői fogadalom. Az csak egy ceremónia, amin túl kell esni. Elmondja, amit el kell mondania, ígéretet tesz, de egy pillanatig sem gondolja komolyan. Ezért nem lesz bűntudata, amikor megcsalja a feleségét.
Példa
Géza még kisgyerek, telis-tele idealizmussal. Egy nap az utcán azt látja, hogy a zebránál egy idős néni megkér egy kamaszt, hogy segítse át a másik oldalra. A kamasz azonban durván kiröhögi a nénit és otthagyja. Gézát nagyon bántja ez, és megfogadja magában: ő mindig segíteni fog az idős embereknek. Aztán eltelik 25 év, Géza felnőtt és VIM (Very Important Manager) lett belőle. Egy nap éppen egy élethalál tárgyalásra rohan, amikor a zebránál egy anyóka félénken megszólítja: átkísérne a túloldalra, fiatalember? – Most nem érek rá! – mordul rá Géza, aztán tovább száguld. Hiszen élethalál tárgyalásra megy. És mégis. Lelkének egy darabkáját elfoglalja a bűntudat.
A bűntudat tehát abból táplálkozik, hogy úgy érezzük ártottunk valakinek. Ennek a közös nevezője mindig egy megszegett egyezség, ígéret vagy fogadalom. Ha ez nincs, nincs bűntudat sem. Ha sosem fogadtad meg, hogy nem ártasz a teheneknek, akkor a marhapörkölt nem okoz lelkiismeret furdalást. Ám sunyin a háttérben meghúzódva van itt még valami. A lényeg.
A bűntudat előfeltétele, hogy amikor megszegsz egy ígéretet, fogadalmat vagy megegyezést, azt kell érezned: volt választásod!
Itt van kutya elvtárs elvermelve. Ha totálisan biztos vagy abban, hogy nem volt választásod, akkor nem lesz bűntudatod sem. Ékes bizonyítéka ennek az a jelenség, amit a pszichológiában racionalizálásnak neveznek. A racionalizálás általánosságban egy arra tett erőfeszítés, hogy igazoljunk egy döntést vagy tettet, aminek a helyessége megkérdőjelezhető. Ez fokozottan igaz azokra a szituációkra, amelyek miatt bűntudatot érzünk. És mi a racionalizálás közös nevezője? Így kellett döntenem. Így kellett cselekednem. Más szavakkal:
Nem volt választásom!
Az ember ott mélyen legbelül pontosan tudja: azért van bűntudata, mert volt választása. És olyan mértékben tudja csökkenteni a bűntudatát, amilyen mértékben el tudja hitetni önmagával, hogy nem volt választása. Figyelem! Önmagával kell elhitetnie. Ha csak másokkal hiteti el, az nem segít.
Mi ezzel a baj?
Ez egy rendkívül alattomos mechanizmus,és valószínűleg több szenvedésért felelős, mint bármi más. Azzal ugyanis, hogy meggyőzöd magad arról: nem volt választásod, voltaképp önként elveszed önmagadtól a szabad akaratod egy darabkáját. És minél többször kell elhitetned magaddal, hogy nem volt választásod, a szabad akaratod annál nagyobb darabjáról mondasz le. Nem állítom, hogy dalolva. De önként.
Egyszerűsítek, jó?
Minél többször próbálsz a bűntudattól racionalizálással megszabadulni, annál kevésbé leszel szabad. Keress valakit, akinek láthatóan és kimondottan szinte soha nincs bűntudata, és válassz az alábbi két lehetőség egyike közül: vagy összehozott a sors Sosembotló Szent Elemérrel, vagy ott áll előtted egy élő marionett bábu. Valaki, aki úgy működik, mint egy automata, egy robot, egy vegytiszta inger-reakció mechanizmus. Látszólag bármit megtehet. Valójában mindig azt KELL tennie, amire a “körülményei kényszerítik”.
A bűntudat nem jó érzés. De azon túl, hogy sáros vagy, jelez még valamit. A szabad akaratod meglétét. Amikor az ember bűntudatot érez, nagyon erős a késztetése arra, hogy megszabaduljon tőle. De az Isten szerelmére, ne úgy, hogy feláldozod a szabad akaratodat! Különben egyre inkább úgy fogod érezni, mintha az életed valamiféle mocsárban való, mind hiábavalóbb vergődés lenne. És annál már csak egy dolog rosszabb. Amikor eljutsz odáig, hogy már nincs bűntudatod. Mert addigra nemcsak bűntudatot nem fogsz érezni. Semmi mást sem. És ha valamit, hát ezt joggal nevezhetnénk pokolnak.
Sok sikert!