Erre a kérdésre nincs egyszerű válasz. Elkezdhetjük listába szedni a szülői feladatokat, de ez a lista olyan lenne, mint az ünnepi bevásárlólista. Minél tovább ülünk felette, annál több minden jut eszünkbe. Talán nem is lehet hiánytalan listát összeállítani. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy a lista melyik tétele mennyire fontos. De most pont erről szeretnék beszélni. Konkrétan egy dologról, ami talán minden másnál fontosabb. Vagy ha nem is, az biztos, hogy dobogós. Ez a valami egy ajándék. Nem lehet pénzért megvenni, ellenben többet ér, mint bármi, amit pénzen kapni lehet.
Az élet szeretete. Kár is képzeletbeli listánkat vizslatni, nincs semmi rajta, ami olyan mértékben befolyásolja a kis bitangok életminőségét, mint ez: igazán szeretik az életet? Belerokkanhatunk abba, hogy megadjunk nekik mindent, a legjobb iskolákat, szakköröket, sportolási lehetőséget – mindez nem sokat fog érni, ha nem szeretnek élni. És legyen bármennyire is kevés, amit adni tudunk nekik, ha ebben a kevésben benne van az élet kiolthatatlan szeretete, akkor megadtunk nekik mindent, amire csak szükségük lehet.
Naiv idealizmus? Látszólag igen. De álláspontomat megvédendő hadd villantsak fel néhány okot arra, hogy miért gondolom így. Először is, az élet szeretete a legjobb egészségbiztosítás. Azok az emberek, akik igazán szeretnek élni, sokkal egészségesebbek és sokkal gyorsabban is gyógyulnak, ha megbetegedtek. Az élet szeretete kitartóvá tesz. A kitartás ragaszkodás valamihez, és mi lehetne nyomósabb ok a ragaszkodásra, mint a szeretet? Az életszeretet sikeresebbé tesz. A siker nagy mértékben a kapcsolatainkon múlik. Annak az embernek, aki nagyon szeret élni, sok kapcsolata van, és nagy hatást tud gyakorolni a vele kapcsolatban állókra. Az életszeretet ellenállóbbá tesz. Minél jobban szeret valaki élni, annál könnyebben rázza le magáról a kudarcokat, a visszautasításokat. Az életszeretet kreatívvá tesz. Minél jobban szeret valaki élni, annál könnyebben oldja meg a problémáit. Folytassam? Tudnám.
Egy, a gyereknevelési előadásaimon gyakran használt mondattal élve, van egy jó meg egy rossz hírem. A jó hír az, hogy az élet szeretetéhez nem kell mágia. A gyerek úgy születik, hogy nagyon szeret élni. Ezért valójában a kisujjunkat sem kell mozdítanunk. A rossz hír az, hogy az élet szeretetét rendszerint pont mi öljük ki belőle. Persze nem egyedül, nagyon sok segítséget kapunk pl. az oktatási rendszertől. És természetesen nem szándékosan tesszük ezt, hanem szimpla tudatlanságból. Na meg azért, mert valószínűleg velünk is ezt tették. De ha el akarjuk kerülni a hibát, akkor meg kell értenünk, miért szereti a gyerek (vagy a felnőtt) az életet.
Azért, mert az élet szép. A szép dolgokat pedig csodáljuk és szeretjük. Tudom, ez nagyon szimplán hangzik, de tényleg ennyire egyszerű. Akkor fogja bárki is szeretni az életet, ha szépnek találja. És minél szebbnek találja, annál jobban szereti. Az ember akkor jut el arra a pontra, hogy még AKAR élni, de már NEM SZERET, amikor felismeri, hogy az élet nem szép. Aztán, ahogy egyre rondábbnak látja, már akarni sem akar annyira. Általában ezt hívjuk felnőtt- és öregkornak.
Na persze gyerekkorban könnyű szépnek látni az életet. Akkor még nem vagyunk tudatában az ocsmányabbik arcának. Ez olyasmi, amiről mindenki tudja, hogy igaz, pedig nem az. Az életet a képzelőerő teszi széppé. A szépség nem olyasmi, amivel az élet önmagában rendelkezik, hanem olyasmi, amivel felruházzuk. Ha van képzelőerőnk. Gyerekkorban rendszerint van. Amit aztán általában eltipornak a “valóság”, a “racionalitás” és a “szembenézés” nevében. És mi történik? Ahogy fogy a képzelőerőnk, úgy találunk egyre kevesebb szépséget az életben.
Anthony DeMello, a híres jezsuita szerzetes és tanító így fogalmazza ezt meg: a szépség nem tulajdonság, hanem látásmód. Teljesen igaza van. Nézd meg a kisgyereket, mi mindennel képes nagyon egyszerű dolgokat felruházni! A seprűnyél nem seprűnyél, hanem csodálatos paripa. A matracból és lepedőből összetákolt búvóhely héttornyú kastélypalota. Anyu lekvárfőzős fakanala pedig a világ legértékesebb lovagi kardja. Persze tudja, hogy ez nem a valóság. De azt is tudja, hogy a valóság olyan, mint a gyurma – rajtunk múlik, mit gyúrunk belőle.
És mi van a hazugsággal? Tény, hogy minél erőteljesebb valakinek a képzelete, annál könnyebben hazudik. De a hazugság nem egyszerűen valótlanság. A hazugság magában foglalja a megtévesztés szándékát is. Annak pedig oka van. Lényeg a lényeg, minél inkább hagyod szárnyalni a gyerek képzeletét, annál szebbnek fogja látni az életet. Annál jobban fogja szeretni az életet. Annál jobban fog szeretni Téged.