Valamelyik tudományos ismeretterjesztő csatornán futott (vagy még mindig fut) a “Szuperdadus” c. sorozat. Az epizódok valós eseteket mutatnak be, a kiindulási helyzet általában a következő: adott Anyu, Apu és Sátánka, akinek a terrorja módszeresen felmorzsolja a családot. Anyu már Xanaxon él, Apu még bízik a zen buddhizmusban, de a hullámok összecsapni látszanak a fejük felett. Ám ekkor megjelenik Dadus, a helyzet pedig drámai fordulatot vesz, a viharfelhők oszladozni kezdenek. Sátánka csodálatos átalakuláson esik át, Anyu és Apu kisimul, amikor pedig Dadus búcsút vesz tőlük, egy boldog és szerető család integet utána, akik túlcsordultak a hálától.
Félreértés ne essék, a szarkazmus nem elsősorban Dadus tevékenységének szól, inkább a kereskedelmi televíziózás hagyományos hatáskeltő eszközeinek, az ellentétek kiélezésének, a dráma felfokozásának. Amit Dadus csinál (már amennyit láttam belőle), annak igenis van létjogosultsága. Sok balhés gyerek jórészt azért balhés, mert a szülők nem mernek magabiztosan irányítani. A szülői lét egyik legfájdalmasabb ellentmondása, hogy ha a szülő fél attól, hogy kárt okoz a gyereknek, akkor kárt fog okozni a gyereknek. Tetszik, nem tetszik, aki utódlásra adta a fejét, annak meg kell tanulnia kontrollálni.
De most nem erről szeretnék írni, hanem a mélyebb, kevésbé nyilvánvaló okokról. A család egy nagyon összetett, kifinomult rendszer, ha tudományos kifejezéssel akarnánk élni: ökoszisztéma. A család tagjai nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással, ami messze túlmutat a fizikai kölcsönhatásokon. Hogy mennyire messze, azt nehéz megítélni, személy szerint azt gondolom, egyáltalán nem túlzás a jéghegy hasonlattal szemléltetni. Az, ahogyan a családtagok fizikailag, tettekkel, szavakkal hatnak egymásra, csak a jéghegy csúcsa, a kölcsönhatás 90%-ban láthatatlanul, megfoghatatlanul megy végbe. És ha ez így van, akkor nagyon nem mindegy, mi történik a fejünkben, a lelkünkben.
Felnőttként ez talán nem annyira nyilvánvaló, mert az átlagos felnőttek érzékelése már erősen eltompult. Ennek köszönhetően néha olyan emberek is képesek viszonylagos békében élni, akik az ideális állapotot alapul véve már az őrület határán egyensúlyoznak. Egy gyerek antennái viszont még nagyon jól működnek, ezért ő sokkal fogékonyabb, érzékenyebb a felszín alatt dúló viharokra. Ha nagyon kegyetlenek akarunk lenni, úgy is tekinthetünk a gyerekre, mint egy kifinomult diagnosztikai eszközre. Ahol a gyerek zizis, ott valami nincs rendben. Akkor sem, ha Anyu és Apu kétségbeesetten próbálják meggyőzni magukat az ellenkezőjéről.
Mi a megoldás? Ha koszos a padló, hiába terítünk rá perzsaszőnyeget. Kicsit ugyan jobban néz ki, de a lakás egyre inkább bűzleni fog. Ha élhetőbb életre vágyunk, muszáj lesz takarítani. Ez a rossz hír. A jó hír az, hogy az esetek többségében nincs szükség drámai változásokra. Az elmúlt évek során több párkapcsolati tanácsadóval is volt alkalmam beszélgetni és mindegyik ugyanazt mondta: a házasságok többségét nem a nagy dolgok teszik tönkre, hanem a sok pici.
Meggyőződésem, hogy ez az élet egészére is igaz. Egy idevágó mondás szerint: nem a meredek lejtő készít ki, hanem a homokszem a cipődben. Ha az ember nekiáll felszámolni azokat az apró, lényegtelennek tűnő tényezőket, amelyek folyamatosan bosszantják, idegesítik, aggasztják, a változás néha kereskedelmi televíziósan drámai lehet. A csapda ebben az, hogy “tudjuk”, mi borít ki minket igazán és “tudjuk”, hogy az apróságok nem számítanak. Valójában ezt a meggyőződést a legnehezebb legyőzni, a többi már csak ujjgyakorlat.
Szóval vegyünk erőt magunkon és legalább időről-időre feledkezzünk meg az élet nagy problémáiról! Koncentráljunk helyettük az apróságokra! A csöpögő csapra, a lógó rendszámtáblára, arra a 3000 forintra, amit még mindig nem adtunk meg, az íróasztalon hűsölő papírhalomra, amivel hetek óta szemezünk és így tovább. Ezeknek ugye az égvilágon semmi köze a gyerekneveléshez, igaz? Hát a neveléshez nincs is. A gyerek lelkéhez viszont annál több. Mert ha mi zaklatottak vagyunk, ő is az lesz. Csak velünk ellentétben ő még nem tanulta meg elnyomni ezt. Balhézik a gyerek? Ideje rendet rakni…