Talán emlékszel rá, talán nem. A cím első sora Demjén Ferenc örökbecsű, „A szabadság vándorai” című klasszikusából való. Ha egyelőre még elképzelni sem tudod, mi köze van egy újsághoz az arcodon és legfőképp: ennek az egésznek mi köze lehet az informatikához és a cégvezetéshez – nos, hadd nyugtassalak meg. A hiba nem a Te készülékedben van. Talán túl messzire gurult az asszociáció ellen szedett gyógyszerem. Mindenesetre igyekezni fogok, hogy mire a cikk végére érsz, Benned is összeálljon a kép. És ha tetszeni nem is fog, amit látsz, azt garantálom, hogy hasznos lesz. Előljáróban annyit, hogy a vezetői hatékonyság körül fogunk matatni. Ha pedig esetleg olvasás közben olyan érzésed támadna, hogy ez Rólad szól, az nem teljesen a véletlen műve. Téged ugyan nem ismerlek személyesen, de a problémáidat elég jól ismerem.
Befordultam a fejembe…
A sztori úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt részt vettem egy tréningen és ott találkoztam először két kifejezéssel: az introverzióval és az extroverzióval. Nagyon egyszerűen, az introverzió befelé fordulást, az extroverzió pedig kifelé fordulást jelent. A tréner többek között arról beszélt, hogy vannak extrovertált és introvertált személyiségtípusok, amivel azért jó tisztában lenni, mert vannak munkakörök, amelyek ilyen és vannak, amelyek olyan személyiségtípust igényelnek, az ilyen vagy olyan típusú embereknek fekszenek a legjobban. Nyilván nem lep meg, hogy a sikeres vezetéshez kimondottan extrovertált személyiség az ideális. Mint ahogy az sem, hogy az informatika, a programozás sokkal inkább testhezálló az introvertált emberek számára. Tanulság? Befelé forduló, magának való embert ne vegyél fel vezetőnek, mert nem lesz kirobbanó sikere.
De nem is ez a lényeg. Ezt valamennyire magunktól is tudtuk. Ami ennél sokkal inkább felismerésszerűen hatott, az a trénernek az a kijelentése volt, hogy teljesen mindegy, milyen tevékenységet folytatsz, ha túl sokáig csinálod, elkerülhetetlenül introvertálódni fogsz. Ami baj. Mert ilyenkor egyre inkább elköszönsz a lazaságtól, a könnyedségtől és egyre inkább mocsárbanfutás üzemmódba kapcsolsz. Azaz erőlteted, erőlteted, de nem megy. Amitől persze még jobban erőlteted. Amitől még jobban nem megy. Amitől… Ismerős valahonnan?
Azóta ez nagyon sokszor eszembe jutott és nagyon sokszor megtapasztaltam a saját bőrömön. Mert az informatika pont az a tevékenység, amiben nagyon könnyű introvertálódni. Aztán elkezdtem tágabb körben vizsgálni a jelenséget és rájöttem, hogy éppúgy igaz nemcsak a vállalkozásra, a vezetői munkára, de tulajdonképpen az egész életre. Ha túl sokáig egy irányba figyelsz, idővel drasztikusan leromlik a hatékonyságod. Ez még mindig nem Nobel-díjért kiáltó gondolat, de főleg egy vezetőnek nem árt újra és újra az emlékezetébe idézni. Mert főleg náluk jellemző, hogy a kötelességtudat simán felülírja a racionalitást. Néha kicsit olyanok, mint a fekete vitéz a „Gyalog galopp”-ban, aki még mindig küzd,, hiába vágják le egyik végtagját a másik után. Aztán, amikor már se keze, se lába nem marad, akkor hajlandó kiegyezni egy döntetlenben. Kötelességtudatból ötös, de nem túl ésszerű.
Azt talán mondani sem kell, hogy a túlzott introvertálódásra csak az extrovertálódás jelent gyógyírt. Ezt maximálisan meg tudom erősíteni. Az introvertálódást nem lehet kipihenni. Tapasztalatom szerint a legnagyobb „terápiás” értékkel azok a tevékenységek bírnak, amelyek elég intenzívek ahhoz, hogy kénytelen legyek a jelenre összpontosítani. Ez lényegében „kiűzi” az ember fejéből a problémát vagy a másik feladatot. Jók az extrém sportok, jó a terepfutás, de nagyon jó az egyik személyes kedvencem, a gokartozás is. Ha pedig hasznosabb tevékenységekben gondolkodnál: az ásás és a favágás is zseniális. A lényeg, hogy minél kevésbé tudd automatára állítani. Mert ahogy rá
tudod sózni a robotpilótára, máris újra ott fogsz ülni a problémáid között.
Újság az arcodon?
Létezik egy nem túl szofisztikált, de szó szerint szemléletes gyakorlat, ami tökéletesen megmutatja, mi a baj a túlzott introvertálódással. Az újságot most nyilván olyan távolságban tartod, ami Számodra a legkényelmesebb. Most kezdd el közelíteni az arcod felé! Egy darabig még valószínűleg nem fog zavarni, de aztán egyre jobban és jobban kell erőlködnöd, hogy el tudd olvasni a szavakat. Ne hagyd abba, közelíts tovább, amíg az újság el nem éri az arcodat. Mit látsz? Konkrétan semmit, igaz? Na, ilyen az, amikor már nagyon extrovertálódtál. Van erre mondásunk is: nem látja a fától az erdőt. Ezen pedig nem segít át sem a kötelességtudat, sem az akaraterő.
Talán így még nem gondoltál rá, de az informatika nem a kütyükről, a telepítésről meg a wifiről szól. Az informatika arról szól, hogy problémákat oldunk meg. Az első kérdés sosem az, hogy milyen gép, milyen szoftver, milyen rendszer kell, hanem az, hogy mi a probléma? Ha nem tudjuk, mi a probléma, nem tudjuk megoldani. Ha nem látjuk tisztán a probléma mibenlétét, akkor a megoldás sem lesz megfelelő. És mi kell a probléma tisztán látásához? Ugyanaz, ami az újság tisztán látásához is: távolság. Az újsággal ugyan sosem fogsz összeolvadni, abban viszont van igazság, hogy ha túl közel kerülsz a problémához, akkor a részévé válsz. És a probléma részeként nem sok esélyed van megoldani azt.
Irány a felhő!
De milyen gyakran engedheti meg magának egy vezető, hogy házon kívül legyen? Meggyőződésem szerint egyre gyakrabban. Ez végső soron két dologtól függ: a vezetői felkészültségétől és az informatikai rendszerétől. Most inkább a másodikkal foglalkoznék. A megoldást úgy hívják, hogy felhő. Hallani már biztosan hallottad, röviden és egyszerűen az adatok, információk távoli eléréséről van szó. A felhő alapú adattárolás lehetővé teszi, hogy bárhol, ahol internet van, hozzáférj minden adathoz. Éppúgy, mintha az irodádban ülnél. Léteznek nyilvános felhőszolgáltatások, de ha fokozottan kényes vagy az adatbiztonságra, lehet privát felhőtárhelyed is, ami csak a cégedé. Mindegyiknek van előnye is, hátránya is, de mind a kettő nagyon sokat tud segíteni abban, hogy hatékonyabb munkát végezhess vezetőként.
Persze ha nem vagy elég erős, a technológia csapdába csal és azon veszed észre magad, hogy mindenhol dolgozol. De erről nem ő tehet és a borongás helyett én inkább az előnyökre fókuszálnék. Mert a felhő nem azért van, hogy munkaidő után, otthon is dolgozhass. Azért van, hogy munkaidőben ott dolgozz, ahol az a leghatékonyabb. Ez ilyenkor, jó időben lehet akár egy pad a parkban, egy asztal a kávéház teraszán, de akár még egy hegyi kilátó is. Ha még nem próbáltad, nem is hinnéd, mennyivel tisztább gondolataid tudnak támadni, amikor nem bent, az irodádban ülsz. Ami az időt illeti, abból Neked sincs több, mint bármelyik munkatársadnak. Lehet, hogy próbálsz többet dolgozni, de a különbséget nem ez teszi, hanem a gondolataid, a döntéseid minősége. Ezt pedig a tisztánlátásod határozza meg és tudod: messziről jobban látsz.
Mielőtt vállalatot irányítasz, fel kell építened
Korábban többször írtam már a rendszerépítés fontosságáról. Ennek a mostani témához is van köze, hiszen minél kevésbé van rendszered valamire, annál valószínűbb, hogy a szituáció és így a probléma részévé válsz. Azt is mondhatnánk, a rendszer a megoldás arra, hogy megőrizd a külső nézőpontodat, ezáltal pedig a képességedet arra, hogy hatékonyan kezeld a helyzetet. A vállalatirányítási rendszerek bevezetésénél gyakran az a probléma, hogy még nincs kész a vállalat, amit irányítani lehetne. Ezért hoztuk létre több, mint 10 évnyi munkával az „Okoscég” vállalatépítési rendszert. Aminek az előnyeit hosszan lehetne taglalni, de most legyen elég annyi,
hogy segít kellő távolságból szemlélni a cégedet. Ami viszont segít abban, hogy tisztábban lásd a problémákat és jobban meg tudd oldani őket. Mert ha semmi mást, ezt az egy dolgot érdemes megjegyezned: ha zűrzavarosnak tűnik a helyzet vagy nagyon nem találod a megoldást, az mindig azért van, mert túl közelről nézed a problémát.