“Kezdetben vala a semmi.
S az Úr mondá: legyen világosság!
S lőn világosság.
S még mindig vala a semmi.
De már legalább látszott.”
(graffiti)
Legyünk brutálisan őszinték: a legtöbb vezető szeret Istent játszani. És most nem arra gondolok, hogy azt hiszik, nekik mindent szabad. Arra gondolok, hogy szeretnek teremteni. Itt legyen ez, ott legyen az, ez készüljön el, azt adjuk át az enyészetnek. Amivel egyébként semmi baj nincs, sőt. Ahhoz, hogy valaki eredményes vezető lehessen, szükség van erre az attitűdre (is). Ugyanakkor, bármennyire is élvezzük ezt a fajta isteni színjátékot, van valami, amit nagyon másképp kell csinálnunk. Mind a magunk, mind pedig a cég érdekében.
Vegyünk egy tipikus szituációt! A vezető szemlét tart az üzletben. Megy körbe, az üzletvezető pedig követi és lesi a reakcióit. Amiből nincs is hiány. Ez miért van itt, az miért így van kirakva, annak miért nincs kint az ára, ezt feljebb kell tenni, azt lejjebb kell tenni és így tovább. Az ügyvezető láthatólag elemében van, még ha bosszús is amiatt, hogy ennyi hibát kell kijavítania. Az üzletvezető pedig buzgón jegyzetel. Jobb esetben. Aztán, miután körbeértek, az ügyvezető tovább siet, hogy átadja magát a következő feladatának.
De vajon mi történik ezután? Az ügyvezető saját, személyes univerzumában nyilván az, hogy az üzletvezető azonnal egy intézkedéscunamit indít el és haladéktalanul gondoskodik arról, hogy a felfedett hibák kijavításra kerüljenek. Na és mi a helyzet a való világban? A dolog ennél általában kicsit árnyaltabb. A hibák egy része valószínűleg ki lesz javítva. De legalább ennyire valószínű, hogy egy részük háborítatlanul várja a következő szemlét. Ráadásul nem tétlenkednek, likvidált társaik helyett új játszótársakat generálnak. Az ügyvezető pedig időnként sztrókközeli állapotba kerül, amikor szembesül azzal, hogy vannak hibák, amelyeket már x-edik alkalommal tesz szóvá. Vajon az üzletvezető szórakozik vele? Hát már senkiben nem lehet megbízni?
Szerintem az igazság ennél árnyaltabb. Nyugodtan kiindulhatunk abból, hogy az üzletvezetőt nem a konkurencia építette be és hogy valóban a cég javát akarja. Ami történt, az emberi sajátosság, senki sem mentes tőle, csak a mértéke változik egyénről egyénre. Tökéletes munkát senki nem tud végezni. Az ügyvezető sem. Bármennyire is igyekszünk, a feladatok, a teendők egy része áldozatául esik a feladatok egy másik részének. Magyarán, valamiről tudjuk ugyan, hogy meg kellene csinálnunk, de jön valami, ami sürgősebb/fontosabb és félrelöki. Aztán jön még valami, még valami és a feladatok egy része lassan lemorzsolódik. Ebben nincs semmi rendkívüli, valójában ez az egyik alapvető oka, hogy egyáltalán szükség van vezetőkre.
Mert mi is egy vezető feladata? Tudom, minden. De ha racionálisan és lényegre törően akarjuk megfogalmazni, akkor kb. ezek:
1. Célokat kitüzni, irányokat meghatározni
2. Döntéseket hozni
3. Elérni, hogy ezek a döntések megvalósuljanak
Bár mindhárom pont megérne egy istentiszteletet (stílszerűen), most foglalkozzunk csak a harmadikkal! Hogyan éri el, hogy a döntései megvalósuljanak? Megint csak egyszerűsítsünk a végletekig:
1. Kiad egy utasítást
2. Ellenőrzi a teljesítést
3. Szükség esetén korrigál
De mielőtt még kiveséznénk ezt, hadd meséljek el valamit! Illetve előbb egy kérdés: belegondoltál már abba, mit jelent az, hogy ügyvezető? Számomra pár évvel ezelőtt nagy felismerést okozott, amikor megtudtam, honnan ered az angol eredetije, az executive. Egy latin kifejezésből: ex sequi, ami annyit tesz, hogy végigkövetni. Vagyis egy ügyvezető olyasvalaki, aki végigköveti a dolgokat. Nemcsak elindítja őket.
Ha megnézzük az előbbi hármas felosztást, nagyon gyakori hiba, hogy a vezető kiad egy utasítást, aztán
kb. azzal a lendülettel meg is feledkezik róla. Egészen addig, amíg legközelebb nem szembesül azzal, hogy az utasítását nem hajtották végre. Ilyenkor aztán hajlamos a munkatársakat hibáztatni, amiért nem hajtották végre az utasításait. Ezzel azonban két probléma is van. Egyrészt, ahogy azt Toto Wolf, a Mercedes Forma-1 csapatának ügyvezetője oly találóan megjegyezte: a hibáztatás indít el a lejtőn (erről külön is érdemes lenne írni). Másrészt, bár az ügyben nyilvánvalóan a munkatársak is sárosak, de szigorúan véve a vezető is hibázott, hiszen nem követte végig a kiadott utasítást. És hát minél magasabb szinten generálódik egy hiba, annál inkább prioritást élvez a kijavítása, hiszen a magasabbrendű hibák nagyobb károkat tudnak okozni.
Alapvető szemléletbeli hiba, ha egy utasítás kiadását önmagában teljes értékű vezetői akciónak tekintjük. Az utasítás kiadása csak egy ciklus elindítását jelenti. A ciklus pedig akkor ér véget, ha ellenőriztük az utasítás végrehajtását. Ez nem azért van így, mert a munkatársak nem elég kompetensek vagy mert senkiben nem lehet megbízni. Ez azért van így, mert ezt nevezzük irányításnak vagy kontrollnak. Az utasítás kiadása önmagában csak félkontroll. A félkontroll pedig nem kontroll. A közhiedelemmel ellentétben a jó vezetőt nem a zsenialitása vagy a karizmája teszi. A jó vezető elsődleges képessége a kontrollálásra való képessége. Hogy emellett mekkora lángész, hogy kedves-e vagy mogorva, ezek másodlagos tényezők, amelyek javítanak vagy rontanak a vezető eredményességén. De nem ezek határozzák meg. A kontroll a döntő tényező.
Eszerint a jó vezető bizalmatlan? Egyáltalán nem, épp ellenkezőleg. De ne keverjük össze az ellenőrzést a bizalmatlansággal! Ha vezetőként nem ellenőrzök, az nem bizalom, az hanyagság. A vezető bizalma ebben nyilvánul meg: rád bízom ezt a feladatot (vagy munkakört), mert bízom benned és hiszem, hogy képes vagy elvégezni. Megmondom, mit várok tőled – de aztán elengedem a kezed, a megvalósítás a te asztalod. Ez a bizalom. Bizalmatlan akkor lennék, ha végrehajtás közben is folyamatosan járnék a nyakára. Az ellenőrzés más tészta. Az ellenőrzés a ciklus lezárása. Egy hasonlattal élve: nyilván bízol az autódban, különben nem ülnél bele. De ha a szerelő azt javasolná, hogy a bizalom jeleként kötttesd ki az egész műszerfalat, akkor azért furcsán néznél rá, nem?
És hogy miért írok erről informatikusként? Mert a teljesítés ellenőrzése még soha nem volt annyira egyszerű, mint a felhő alapú feladatkezelők korában. Egyszerűen beírok egy teendőt, delegálom azt valamelyik munkatársamnak és már meg is jelent nála, mint elvégzendő feladat. Ha végrehajtotta az utasítást, egyszerűen kipipálja a feladatot, én pedig automatikusan kapok egy visszajelzést, hogy a feladat végrehajtva. Nincs külön utasítás kiadás, nincs külön teljesítés jelentés. Ráadásul ha kell, figyelmeztetést is beállíthatok, ha X nappal később a munkatárs még nem végezte el a feladatot. Zseniális eszköz, csak használni kell. A telefonunk mindig nálunk van, ott és akkor ellenőrzünk, ahol és amikor akarunk.
De ez csak egy eszköz. Hogy mit hozol ki belőle, az rajtad múlik. Legfőképp azon, mennyire tudod a magadévá tenni az ellenőrzés és a teljes kontroll gondolatát. Pusztán csak elindítani valamit mindig könnyebb és élvezetesebb, De jusson eszedbe a szó eredete! Te ügyvezető vagy. Az a feladatod, hogy végigkövess. Nem kell, hogy könnyfakasztóan briliáns legyél, nem kell, hogy sugározzon a karizmád. Annyi kell, hogy kontrollálj. Nem erősebben. Jobban.