Nehéz idők járnak a munkaerő piacon. Amíg pár évvel ezelőtt a jelentkezők tapostak egymás lábán, ma a munkáltatók izzadnak vért, hogy be tudjanak tölteni egy-egy pozíciót. Az aszály pedig tartósnak ígérkezik, erre jobb felkészülni. Még ha meg is fordul újra a világ és beköszönt ismét a tülekedés korszaka, minőségi munkavállalóból egyre kevesebb lesz. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy az oktatásban mára az egészségügyhöz hasonló katasztrófaállapot van kialakulóban, aminek a következményeit megbecsülni is nehéz. A másik tényező (ami még egy kicsit sem független ettől) a morál általános leromlása. 1998 óta dolgozunk egy személyiségteszttel, ami többek közt a kitöltő felelősségvállalási szintjét is vizsgálja. Az aktuálisan jellemző eredményekre pedig a “lesújtó” szó sem igazán megfelelő, a helyzet még annál is rosszabb.
Szögezzünk le valamit! Nem hírszerkesztők vagyunk, nem látjuk értelmét az öncélú riogatásnak és örömet sem okoz. Csak akkor beszélünk problémáról, ha látunk és tudunk javasolni hozzá megoldást is. Ez most is így van. És nem állítjuk, hogy a megoldás pofon egyszerű, de azt sem, hogy megvalósíthatatlanul bonyolult. Ahhoz, hogy kezdjünk valamit a problémával, először is, meg kell értenünk a lényegét. Ez pedig a következő:
A KÉPZETTSÉG ÉS A MORÁL KÉZ A KÉZBEN JÁRNAK.
Mi következik ebből? Egyrészt az, hogy fel kell készülnöd: egyre inkább saját magadnak kell a munkatársak képzettségéről gondoskodnod. Egyszerűen azért, mert egyre kevésbé fogsz “kész” embert találni. A másik, hogy ha javítani akarsz a morálon, akkor képezned kell a munkatársaidat. Nyilván azokat, akik partnerek ebben. A többiektől pedig nyugodtan köszönj el, mert csak bajt fognak okozni, tökmindegy, mennyire tűnnek lojálisnak. Aki nem hajlandó fejlődni, az önmaga és a környezete ellen van, még akkor is, ha ennek egyáltalán nincs tudatában.
És itt azért vesztegessünk pár szót arra, mit értünk képzettség alatt! Ennek sajnos egyre kevesebb köze van ahhoz, milyen iskolába járt az illető, miről van papírja, esetleg diplomája. Valójában pontosabb lenne a “kompetencia” szót használni. Bár nagyjából mindenki tisztában van a jelentésével, azért érdemes pontosítani:
A KOMPETENCIA OLYAN SZINTŰ SZAKTUDÁS ÉS JÁRTASSÁG, AMI NAGY MENNYISÉGŰ ÉS MAGAS MINŐSÉGŰ EREDMÉNY ELÉRÉSÉT TESZI LEHETŐVÉ.
Ha az egyik hiányzik, az már nem kompetencia. Ha mindkettő hiányzik, azt meg hagyjuk is. Na most, a helyzet az, hogy egyre kevésbé számíthatsz kompetens munkatársakra. Márminthogy készen megkapod őket. Neked kell kompetenssé tenned őket. Ezzel kapcsolatban pedig nagyjából a következő szabályokkal kell tisztában lenned:
0. A képzés megkezdése előtt fontos, hogy az illető értse a képzés célját és egyet is értsen vele. Ha ezek nincsenek meg, már búcsút is mondhatunk az eredmények 90%-ának.
1. Ha valaki nem kompetens, MINDIG az alapokkal van a baj. Azokkal az alapokkal, amelyekről általában úgy gondoljuk, hogy azokkal nem lehet baj.
2. Szinte minden tevékenység esetében igaz, hogy részekre kell bontani és az egyes részekkel külön-külön foglalkozni, egészen addig, amíg az illető abban a résztevékenységben kompetenciát nem mutat.
3. Először mindig a mennyiségre helyezzük a hangsúlyt. Az illetőnek SOKAT kell csinálnia, mielőtt még kellően JÓL csinálná.
4. A tanulásban a fejlődés ára a sikerélmény. Ez azt jelenti, hogy olyan szintről kell indulni és olyan tempóban kell haladni, ami az illető számára befogadható és teljesíthető.
5. Elméletre és gyakorlatra egyaránt szükség van. Bármelyiket is hanyagolod el, az a kompetencia rovására fog menni. Törekedj arra, hogy kb. fele-fele arányban legyen jelen mindkettő.
6. Olyan nincs, hogy valaki nem ért valamit. Amikor nem ért valamit, akkor szavakat nem ért. Ha megtalálod, melyek ezek a szavak és megérteted vele őket, meg fogja érteni a teljes gondolatot vagy tárgykört.