A Xiaomi az egyik legizgalmasabb márka az okostelefonok piacán. Mondjuk ezt annak ellenére, hogy mindketten iPhone tulajdonosok vagyunk és egyelőre nem is látunk okot a váltásra. A Xiaomi hírnevét leginkább a parádés ár/érték arányú készülékeinek köszönheti, egy-egy teszt vagy specifikáció átnézése után az ember néha tényleg csak néz, mint borjú a fúziós reaktorra: ezt meg hogyan? Egzakt válasz nincs a kérdésre, de valamit bitang jól csinálnak, az tény, mert nagyon jönnek felfelé.
Az “okostelefont gombokért” filozófiájuk jegyében dobták piacra tavaly ősszel a Mi A1 típusú készüléküket, ami két szempontból érdemel említést. Az egyik, hogy a Xiaomi saját operációs rendszere helyett tiszta, gyári Androidot futtat, ami sok szempontból kimondottan előnyös. A másik, hogy 70 ezer forintba kerül, ami egy vicc. Mondjuk a konkurencia pont nem tud röhögni rajta. Egyrészt a hardver nagyon korrekt, elég csak a 4 GB memóriát (sok vezető laptopjában is ennyi van még) vagy a kettős hátsó kamerát megemlíteni. Mindez ráadásul olyan házba öltöztetve, hogy ha egy hozzá nem értő ismerősünknek azt hazudjuk, hogy háromszor ennyibe került, szinte biztos, hogy elhiszi. Mert tényleg nagyon prémiumnak néz ki.
Na de miért írunk róla? Hát nem a jutalék miatt. A helyzet az, hogy a vezetők többsége számára ez a telefon tökéletesen megfelelne. Ugyanis abszolút korrekt munkaeszköz. Valójában csak két ponton marad el látványosabban a zászlóshajóktól. Az egyik a teljesítménye. Amit legfőképp akkor vennénk észre, ha a legújabb 3d játékok valamelyikét akarjuk futtatni rajta. A másik pedig a kamera. Előbbit talán most hagyjuk, utóbbi pedig akkor érdekes, ha a vezető munkája megkívánja, hogy különösen jó minőségű fotókat készítsen. Amennyiben ez nem feltétel, úgy nem tudunk ellenérvet a Xiaomi új üdvöskéjével szemben.
Ez az elmélet. Mi a gyakorlat? A vezetők többsége háromszor, négyszer vagy akár ötször ilyen drága okostelefonnal hasít. Az Apple jóvoltából pedig már akár hatszor ilyen drága telefonunk is lehet. Baj ez? Egyáltalán nem. Egy telefon vásárlásakor sem az észérvek dominálnak 100%-ban. Ott a márkahűség, a személyes érzelmek, a birtoklási vágy. Ne adj Isten a megfelelési kényszer. Ezek külön-külön is sokba tudnak kerülni. De ezzel sincs feltétlenül baj.
Ugyanakkor viszont óhatatlanul adódik a kérdés: fizetnénk-e egy titkárnőnek háromszor, négyszer annyit csak azért, mert észvesztően jól néz ki? Oké, biztosan van, aki igen. De hisszük, hogy a legtöbb vezető nem. Mert nyilván feldobja a napot, ha a titkárnőnk nek már a megjelenése is felér egy szexuális zaklatással, de az üzlet mégiscsak üzlet. Ott pedig minden egyes elköltött forint vagy euró esetében
ugyanaz a kérdés: mennyit fog hozni? Az üzenet tehát a legkevésbé sem az, hogy dobjuk fel a Galaxy S8-unkat, Note 8-unkat vagy iPhone 8-asunkat a jófogásra és kezdjük el az Aliexpress felhozatalát böngészni. Régi igazság, hogy bármely tetszőleges cég esetében az elmaradt bevétel messze túlszárnyalja a felesleges kiadásokat. Nem az a gond, ha drága a telefon. Vagy a laptop. Vagy a tablet. Az a gond, ha nem várjuk el, hogy megkeresse az árát.
És ez az üzenet. Egy informatikai eszköz nem egyszerűen valami, ami megkönnyíti a munkánkat. A számítógép, a tablet, a telefon bevételtermelő eszközök. Ez a feladatuk. Pont mint egy alkalmazott, tőle is azt várjuk el, hogy bevételt termeljen valamilyen módon. Na de hogyan termel bevételt egy számítógép? Lényegében ugyanúgy, mint egy alkalmazott. Elvégez valamilyen munkát, amit így nem nekünk kell elvégeznünk. Vagy olyan mennyiségben végez(nek) el valamilyen munkát, amit mi akkor sem tudnánk, ha csak azzal foglalkoznánk. A lényeg, hogy értéket teremt. Olyan értéket, ami a többszöröse annak, mint amennyibe kerül.
Hogyan tud mindez megvalósulni? A nyilvánvaló válasz a kommunikáció, pontosabban azok a kommunikációs lehetőségek, amelyeket ezek az eszközök biztosítanak. Telefon, SMS, videóhívás, e-mail, chat. És ez tényleg hatalmas dolog, ma már a világ szinte bármelyik pontján tudunk kommunikálni szinte bárkivel. De a helyzet az, hogy ilyenkor még mindig mi dolgozunk. Bár a kommunikáció lehetőségét megteremtik, ezt a munkát nem végzik el helyettünk. Szóval, ássunk kicsit mélyebbre!
Mi egy vezető elsődleges és legfőbb feladata? Döntéseket hozni. Valójában azt is mondhatnánk, hogy az embereknek azért van szükségük vezetőre, hogy legyen valaki, aki meghozza helyettük a döntéseket. A vezetői tekintély pedig javarészt abból táplálkozik, hogy egy vezető mennyire mer döntéseket hozni, illetve ezeknek a döntéseknek a többsége helyesnek bizonyul-e. Ezért aztán kulcsfontosságú, hogy a vezető jól megalapozott döntéseket hozzon és ne kelljen belerokkannia abba, hogy meghozza ezeket.
Ennek pedig van két alapfeltétele. Az egyik az adatok összegyűjtése, a másik pedig az adatok kiértékelése. Lényegében vezetési axiómának tekinthetjük, hogy egy döntés meghozatala nagyon keservesnek bizonyul, akkor annak két oka lehet: vagy nem áll rendelkezésünkre elegendő adat vagy ezek nincsenek kellően kiértékelve.
Itt jön be a képbe a számítógép bármelyik formája. Mert az NEM a vezető dolga, hogy adatokat gyűjtsön és kiértékelje azokat. Ez már régen sem az ő dolga volt, hanem valamelyik munkatársáé. Manapság viszont egyszerre vétek és pazarlás ezt nem gépekre bízni. Sokkal pontosabban csinálják meg, azt meg, hogy mennyivel gyorsabban, hagyjuk is. A manuálisan, esetileg gyártott Excel táblák 2018-ban kicsit
olyanok, mintha a zsebünkben, a 250 ezres okostelefon mellett hordanánk egy noteszt is, hogy abból nézzük ki a telefonszámokat.
Az adatgyűjtést valószínűleg nem kell magyarázni, de mit értünk az adatok kiértékelésén? Adatok összevetését hasonló típusú adatokkal, mert ez teszi lehetővé az adat értelmezését. Az, hogy valaki 175 cm, egy dolog. De minősíteni akkor tudjuk, ha összehasonlítjuk másokkal. A busmanok között óriás, a kosarasok között törpe, itt nálunk meg pont átlagos. Ezek hiányában az adat, hogy 175 cm, semmilyen értéket nem hordoz.
Akkor mit jelent az adatok kiértékelése egy cég esetében? Leginkább grafikonokat. Egy jól összeállított grafikonrendszer azonnal megmutatja azt is, hogy mi a helyzet és azt is, hogy hol kell beavatkozni. Magát a rendszert nyilván nekünk kell kitalálnunk. De a működésben tartása és az aktualizálása már a gépek feladata.
Ami az informatikát illeti, a lehetőségek korát éljük. Soha nem volt még ennyire könnyű az adatgyűjtés és az adatok kiértékelése. Ami azt is jelenti, hogy soha nem volt még ennyire könnyű megalapozott döntéseket hozni. Az eszközök a kezünkben vannak, szoftvereket akár már ingyen is találunk, az igazi munkát a rendszer megalkotása jelenti. És az sem ördöngősség, inkább csak sok kísérletezés, mire megtaláljuk, milyen mutatókról érdemes grafikont vezetni és melyikről nem. De erről korábban már egy teljes cikket írtunk. A lényeg, hogy valahányszor kezünkbe vesszük a telefonunkat vagy felnyitjuk a laptopot, gondoljunk erre: vajon hogy tudnék több pénzt kipréselni belőle?