Az afrikai Kongó folyó partján élő bonobók a csimpánzokkal egyetemben az ember legközelebbi rokonai. A génállományunk 98,7%-ban egyezik meg mindkét fajéval. A csimpánzok és a bonobók pedig annyira közeli rokonok, hogy 99,6%-ban egyezik a génállományuk, az avatatlan szem nem is tudna különbséget tenni egy csimpánz és egy bonobo között. De nemcsak rokonok, szomszédok is. A csimpánzok a Kongó egyik partján, míg a bonobók a másikon élnek.
Van azonban két, nagyon is jelentős különbség közöttük. Az egyik, hogy miközben a csimpánzok kimondottan harciasak, agresszívak és nem ritkán kegyetlenek, a bonobók feltűnően békések. Nem háborúznak, rendkívül barátságosak és még az idegenekkel is megosztják az élelmüket. Rendkívül családcentrikusak, féltő gonddal nevelik kicsinyeiket és náluk elképzelhetetlen az, ami a csimpánzoknál sajnos elég gyakori: nevezetesen, hogy a kölykök áldozatul esnek valamelyik túlszteroidozott alfahímnek.
És itt a másik különbség. A bonobókat nőstények vezetik. Vajon véletlen egybeesés? Biztosan nem. A nők nyilván náluk is empatikusabbak, racionálisabbak és jobban hisznek a kommunikáció, mint a harc erejében. Ezért van nekünk, embereknek is több női vállalkozóra és vezetőre szükségünk. Olyanokra, akik tudják: elég, ha egyenrangúak a férfiakkal, nem kell, hogy egyformák is legyenek velük.
A XXI. század a nők évszázada kell, hogy legyen. Mi, férfiak már elég esélyt kaptunk. És elégszer adtuk tanúbizonyságát annak, hogy nem tudjuk a dolgokat tartósan jó irányba vinni. Itt az idő, hogy esélyt adjunk a nőknek. Ettől még nem leszünk kevésbé férfiasak. Mint ahogy a nők sem lesznek kevésbé nőiesek attól, hogy irányíthatnak. A férfias férfit nem a hatalom teszi, mint ahogy a nőies nőket sem a hatalom hiánya. Úgyhogy: aki a világnak drukkol, az drukkoljon a nőknek is!