A mostani helyzetben nem a körülmények jelentik a legnagyobb kihívást. Az ember szinte bármivel képes szembenézni. A legnagyobb problémánk a bizonytalanság. Ezt kell elsősorban megoldanunk. De hogyan?
Először is, kerüljük az olyan tényezőket, amelyek fokozzák a bizonytalanságunkat. Ne olvassunk híreket, cikkeket és ne beszéljünk olyan emberekkel, amiktől/akiktől bizonytalanabbnak érezzük magunkat! Nagyon sokan pl. kényszeresen elolvasnak mindent a jelenlegi helyzetről, ami valójában teljesen szükségtelen. És vannak emberek, akik megszállottan terjesztik ezeket. Iktassuk ki őket az életünkből, amennyire csak lehetséges!
Másodszor, keressünk stabil pontokat! Minél többet, annál jobb. Mi lehet stabil pont? A teljesség igénye nélkül: a céljaink. Azok a dolgok, amiket meg tudunk tenni, amire képesek vagyunk. Azok a dolgok, amelyekben hiszünk. Az értékrendünk. Azok az emberek, akikre számíthatunk. Összpontosítsunk ezekre! Tanuljunk, fejlesszük a képességeinket, erősítsük a kapcsolatainkat! És tervezzünk! Egy olyan terv, ami végül nem valósul meg, még mindig jobb, mint a tervek teljes hiánya.
Harmadikként pedig, segítsünk a környezetünkben élőknek azzal, hogy stabilitást, nyugalmat sugárzunk! Az emberi elmének van egy sajátos tulajdonsága: minél többször játszunk el valamit, annál inkább azzá válunk. Ami színlelésként indul, egyre inkább valóság lesz. És a bizonytalansághoz hasonlóan a nyugalom is ragályos. A világnak mindig is szüksége volt stabil emberekre. Ez a szükség most erősebb, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Nem a maszk és az elzárkózás a legfőbb fegyverünk, hanem a higgadtság. Vegyük ki belőle a részünket!