A 2008-as gazdasági válság óta nem sikerült annyira kimaxolni a világvége-hangulatot, mint idén. És idén különösen belehúztunk. Mert a gazdasági válság olyan, mint az agresszív, alkoholista családfő: nagyon nehéz vele együtt élni, de már ismerjük. A pandémia simán überelte ezt azzal, hogy a bizonytalanság mellett kijátszotta az ismeretlentől való félelem kártyáját is.
Az okosok azt szokták mondani, hogy vagy nyerünk vagy tanulunk. Mivel ez az év a többség számára nem a lottó ötös élményvilágát hozta, a tanulás éveként kellene rá tekinteni. És már csak azt kéne kitalálnunk, hogy mit tanuljunk belőle? Már azon túl, hogyan kell helyesen kezet mosni és maszkot hordani.
A jólétnek és a biztonságnak van néhány nem kívánt mellékhatása. Az egyik ilyen, hogy a biztonságérzetünk elkezd egyre inkább a körülményektől függeni. Aztán jön a járvány, ami egy bekattant ötéves önfeledtségével rugdossa szét a körülmények gondosan megépített homokvárát. Nekünk pedig oda a biztonságérzetünk. A bizonytalanság hívatlan rokonként költözik be az életünkbe és az idegeinket is pont úgy őrli fel.
De ez így normális, nem? Nem. A helyzet az, hogy az a biztonság, amit a körülmények jelentettek, mindig is csak egy illúzió volt. A biztonság lényegében stabilitás. A stabilitást pedig soha nem a körülmények teremtik. Hanem mi magunk. Gondolj csak bele: a régi korok felfedezőinek, akiket az ismeretlen világban csupa ismeretlen dolog vett körül, vajon miből táplálkozott a stabilitásuk? Önmagukból. És ők ugyanolyan emberek voltak, mint mi.
De hogy csinálták? Tulajdonképpen rém egyszerűen. A stabilitás attól függ, mennyire vagyunk képesek jelen lenni és megfigyelni a környezetünket. Egyszerű? Határozottan. Könnyű? Kicsit sem. De ettől még ez a kulcs. Keress valakit, aki pánikol és könnyen fel fogod ismerni, hogy nincs jelen és nem képes megfigyelni a környezetét. Ezt az is erősíti, hogy ha mégis rá tudod venni, hogy figyelje meg jobban a környezetét, attól csökkenni fog a pánik.
Ezt kellene megtanulnunk ebből az évből. Meg kicsit azt, hogy ne amiatt emésszük magunkat, amink nincs és amit nem tehetünk meg, hanem örüljünk annak, amink van és amit megtehetünk. Mi leginkább ezt kívánjuk minden Olvasónknak. Mert ha ez sikerül, akkor a karácsony is békés, meg boldog lesz. Az újév pedig sokkal kevesebb bizonytalanságot hoz majd. Köszönjük, hogy velünk voltál, jövőre ugyanígy, ugyanitt.