Ha a Kedves Olvasónak a képen látható, erősen metalizált úriember nem mond semmit, úgy nehezebb dolgunk van és címben rejlő szójáték sem érthető. Ez esetben elnézést kérünk, a továbbiakban igyekszünk úgy fogalmazni, hogy egyértelműek legyünk.
Milyen a jó vezető? Nem sok kérdés létezik, amit nehezebb lenne megválaszolni. Esetleg a “hogy stoppol a Milói Vénusz?”, illetve a “Mit szeretünk ifjabb George Bushban?” előzik meg magabiztosan.
Jelen cikkünkben meg sem kíséreljük, hogy átfogó választ adjunk az általunk feltett kérdésre. Kiragadunk ellenben egy, esetleg több olyan tulajdonságot, amely minden, igazán sikeres vezetőnek sajátja és ezeket vizsgáljuk meg alaposabban.
Nemrég összehozott minket a sors egy cégvezetővel (egy meglehetősen sikeres cégről van szó). Viszonylagos eredményessége annak tudható be, hogy gyakorlatilag a hátán viszi a harminc-egynéhány munkatársat foglalkoztató vállalkozást.
Emberünk briliáns mérnöki elme, igazi fejlesztő-zseni. Precíz, pontos, szakmailag elképesztően felkészült. Megoldhatatlan probléma egyszerűen nem létezik számára. Illetve egy mégis: az emberi lélek.
A munkatársakkal ugyanis nem boldogul. Számára az egyetlen elfogadható magyarázat erre a jelenségre az, hogy hülyékkel van körülvéve. Vezetői egytől-egyig alkalmatlanok. Ezért aztán minden adandó alkalommal kritizálja, leértékeli őket. Mindezt lehetőleg ordítva.
Szélsőségesen érdes viselkedése felkeltette érdeklődésünket és elbeszélgettünk vele, illetve feltettünk neki néhány kérdést, köztük egyik klasszikusunkat, az “…és hogyan motiválja munkatársait?”.
Erre elismerte, hogy a motivációhoz nem ért, viszont! Nemrég beszélgetett egy multicég középvezetőivel, akik rendszeresen vesznek részt különböző vezetői-motivációs tréningeken. Elmondása szerint itt tanulják meg, hogyan kell “sokkolni” a munkatársakat, illetve elegendő fájdalmat okozni nekik ahhoz, hogy hajlandóak legyenek elvégezni munkájukat.
Ennél a pontnál jutott eszünkbe a mellékelt képen látható figura (aki tényleg nem ismeri: ő Darth Vader, a “Csillagok háborúja” egyik főszereplője, a gonosz megtestesítője). Ilyen kellene, hogy legyen egy vezető?
A válasz határozott NEM. Az életben alapvetően kétfajta motiváció létezik. Az egyik az örömteli állapotok elérése, a másik a fájdalom elkerülése. Már az ókorban is létezett olyan filozófiai irányzat, ami azt tanította, hogy az életben az egyetlen igazi hajtóerő a fájdalom elkerülése.
Ez egyszerűen nem igaz. Ha a Kedves Olvasó kételkedik ebben, vizsgálja meg azokat a munkatársakat, akikről tudja vagy sejti, hogy (csak) azért dolgoznak, mert szükségük van fizetésre. Fogadásunk van arra, hogy nem ők a legaktívabb dolgozói a cégnek.
Az öröm sokkal erősebb motivációs tényező, mint a fájdalom. Az igazán jó vezetők képesek arra, hogy olyan célokat állítsanak munkatársaik felé, amelyek elérése örömet okoz számukra. Lényeges azonban, hogy ez nem lehet pusztán több pénz.
A pénznél sokkal fontosabb a sikerélmény. Az a dolgozó, akinek nincsenek sikerélményei, csak átutazóban van a cégnél, legyen akármilyen beosztásban és keressen bármennyit is. A sikerélmény majdnem mindennél fontosabb.
A jó vezető tehát célokat tűz ki munkatársai számára. Azonban két dologról ne feledkezzünk meg! Először is, olyan célokat kell kitűznünk, amelyek reálisak és kívánatosak a munkatársak számára. Másodszor, a sikerre, ne a kudarcra és az ezért járó büntetésre helyezzük a hangsúlyt! A “ha nem hozod a havi tervedet, sósavval foglak locsolni az udvar közepén!” típusú biztatások nem igazán arról szólnak, amiről mi beszélünk.
Egyébként érdemes a “vezető”, mint szó jelentésébe belegondolni. A vezető nem olyasvalaki, aki korbáccsal a kezében a csapat mögött bátor nagyon. A vezető vezeti a társait, a többiek pedig hajlandóak követni, mert úgy gondolják, hogy érdemes.
Mitől lesznek hajlandóak követni? Nos, ezzel legközelebbi hírlevelünkben foglalkozunk.