Nem mennék el odáig, hogy divat lett aggódni. De tény, hogy ha valaki látványosan nem teszi, arra minimum úgy néznek, mint pecsenyésre a vegetáriánus fesztiválon. Vagy szed valamit vagy komoly kognitív fogyatékossággal küzd (értsd: ez nem látja, mi zajlik körülöttünk?). Hát én speciel nem. De ez most mellékes. A lényeg, hogy nemcsak nemzeti valutánk kezdett önfeledt inflációba. A hangulatunk is. És a kettő közül ez a nagyobbik baj. Persze mondhatjuk, hogy a második az elsőből következik. De!
Régi menedzser ökölszabály, hogy ami nem mutatja a megoldást, az nem magyarázat. Inkább csak magyarázkodás. Az infláció, az ukrán háború, a gazdasági recesszió és a majomhimlő egyesülése a koronavírussal ugyan valid magyarázatoknak tűnnek – csak éppen egyikre sincs ráhatásunk. Így aztán semmifajta megoldást nem mutatnak. Emelkedjünk hát magasabbra és ássunk mélyebbre! Hátha találunk valamit, ami segíthet javítani a hangulatunkat! Előrebocsátom: nem jöhet szóba semmi, aminek vegyészekhez van köze. 😂
“Apaaa! Mi az, hogy hangulat?”
Kérdezd meg anyádat! Csak ne most, mert elég szar hangulatban van. A viccet félretéve: mielőtt megpróbálunk javítani rajta, definiáljuk mán, mi is az! Minden további felvezetés nélkül, jöjjék a meghatározás!
A HANGULAT A JÖVŐVEL SZEMBEN ÉRZETT BIZALMUNK MUTATÓJA.
Azt is mondhatnánk, hogy a hangulat a jövővel kapcsolatos bizalmunk hőmérője. A lelkesedés pl. a bizalom túláradása. Az unalom az az állapot, amikor különösebben nem tartunk a jövőtől, de nem is nagyon várunk tőle semmit. A harag, a düh olyan szintű fenyegetést feltételez a jövő részéről, amivel muszáj szembeszállnunk. A félelem pedig annak felismerése, hogy ez a fenyegetés túl nagy, menekülnünk kell, mert szembeszállni nem tudunk vele. A szomorúság, a bánat a jövővel kapcsolatos illúzióink feladása. Az apátia számára pedig nincs is jövő.
Na, ezt jól végigvettük. A fenti igazság egyébként a pillanatnyi hangulatunk esetében éppúgy megállja a helyét, mint a krónikus, általános hangulat esetében. Magyarán, akár fél napig vagyunk összecsukódva, akár fél évig, az ok ugyanaz. Megrendült a jövőbe vetett bizalmunk.
Akkor ez most magyarázat?
Vagyis mutat bármiféle megoldást? A helyzet az, hogy igen. Mert a forintba nem tudunk ugyan új életet lehelni, azért viszont tehetünk, hogy izmossítsuk a jövőképünket. A teljesség igénye nélkül, következzen 3 hangulatjavító stratégia!
A tudás hatalom
A közhiedelemmel ellentétben, ezt nem Mészáros Lőrinc mondta először. Hanem Francis Bacon. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy a kijelentésnek van egy folyománya: ami nem ad hatalmat, az nem tudás. Engedjük most el a hatalomhoz, mint kifejezéshez kapcsolódó kellemetlen szájízt és tekintsünk rá úgy, hogy hatalom az, ami segít úrrá lenni a körülményeken. Mindjárt jobban hangzik, nem?
Egy probléma súlyosságát a probléma körülményei és a problémával kapcsolatos tudásunk viszonya határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a körülmények romlása nem vezet automatikusan a probléma súlyosbodásához. Ha a húzósabb helyzetre a felkészültségünk fejlesztésével válaszolunk, akkor a végeredmény nem lesz rosszabb, mint ami korábban volt.
Ez annyira magától értetődő, hogy hajlamosak vagyunk simán figyelmen kívül hagyni. És nem, nem gondolom, hogy bármilyen körülményt képesek vagyunk a tudományunk kimaxolásával ellensúlyozni. De azt igenis gondolom, hogy a tudásunk növelésével reagálni az Armageddon eljövetelére még mindig jobb, mint szimplán nekikeseredni a sors igazságtalansága miatt.
Egyszerű, de tanulságos kísérlet leírni az aktuális problémáinkat, aztán mindegyik mellé odaírni, hogy milyen tudásra, információra lenne szükségünk a megoldásához. Néha már ez elegendő ahhoz, hogy egyik-másik probléma enyhüljön. Ha még arra is rászánjuk magunkat, hogy magunkra szedjük a kívánt tudást, attól teljesen biztosan javulni fog az általános közérzetünk.
Bizalmi tőke
A bizalmi tőke meghatározása rém egyszerű: hány emberben bízhatsz, hány emberre számíthatsz? Ugye, nem kell magyarázni, hogyan befolyásolja ez a jövővel szembeni bizalmadat? Mint ahogy az sem, hogy a bizalmi tőke egy inverz hatás: nagyjából annyi emberben bízhatsz, amennyien Rád is számíthatnak. Minél több segítséget teszel be a bizalmi számládra, annál többet tudsz szükség esetén kivenni onnan. Persze nem fogod mindenkitől visszakapni. Viszont nem is csak olyanoktól kapsz majd segítséget, akiknek Te is segítettél. Ez mennyiségi kérdés. Ha többet adsz, többet kaphatsz.
Fontos figyelmeztetés! Ne azért segíts másoknak, hogy szeressenek! Az emberek szeretete nagyon jó eredmény, de nagyon rossz cél. Azért segíts, mert helyesnek tartod! Az igazi segítséget a meggyőződés vezérli, nem az érdek. Minél inkább így teszel, annál inkább számíthatsz másokra. Ez pedig kimondottan jót tesz a hangulatodnak.
A figyelem-diéta
Nagyjából a közösségi média térnyerésével indult hódító útjára az a nyelvi istencsapás, hogy már nem nézünk és olvasunk, hanem tartalmat fogyasztunk. Oké, legyen így! De akkor vigyük végig a hasonlatot! Ahogy az egészségesen táplálkozni próbálók sem esznek össze minden szart, ugyanígy, azt is nagyon meg kéne válogatnunk, milyen tartalmat fogyasztunk. Ez a figyelem-diéta.
Talán nem gondolsz bele, de valójában két világban élünk egyszerre. Nevezzük ezeket elsődleges, illetve másodlagos világnak! Az elsődleges világ az, amit közvetlenül, médiumok nélkül érzékelünk. Ide tartozik minden, aminek az érzékeléséhez nem kell internet, tévé, rádió, újság, telefon. Hogy nem sok minden maradt? Pedig ez a valódi világod. A figyelmed oroszlánrészét erre kellene összpontosítanod. Nem hiszem, hogy megdöbbentelek, de sokan pont azért lógnak a médiumokon, hogy eltereljék a figyelmüket az elsődleges világukról. Hogy miért? Azért mert pontosan tudják, hogy ez az, ami tényleg az ő felelősségük (lenne). Bocs.
Persze nem kell teljesen kizárnod a külvilágot sem. De ha jót akarsz Magadnak, kegyetlen cenzúrát érvényesítesz. Valóban tudnod kell róla? Előrébb viszi bármilyen módon az életedet? Egy hónap múlva is fontos lesz? Jobban fogod érezni Magad, ha elolvasod/megnézed/meghallgatod? Ha a kérdések többségére “nem” a válasz, akkor tudod, mi a teendőd.
Tudom, hogy a hírportálok ezért dzsihádot indítanának ellenem, de a hírfogyasztás nem valós igény. Inkább rossz szokás. Olyan, mint a körömrágás vagy az orrtúrás. Kicsit nehéz lehet abbahagyni – de ha sikerül, meg fogsz döbbenni, mennyire kikerülnek az univerzumodból azok az aggasztmányok, amelyek korábban rutinszerűen hárfáztak az idegeiden. Ez nemcsak a hangulatodnak tesz jót. Az így felszabaduló figyelmedet arra fordíthatod, ami valódi változást hoz az életedbe. Pl. új tudás megszerzésére.
Zárszó
A motivációd, a tettrekészséged alapja a jövővel szembeni bizalmad. Ezért annyira fontos, hogy odafigyelj a hangulatodra, hogy megvédd a hangulatgyilkosoktól, hogy tegyél a javításáért. Rövid-, hosszútávon egyaránt. A rossz hangulat rossz élet. Ne törődj bele!