Nyáron rendszerint könnyebben találunk ürügyet és időt a szórakozásra. De mindjárt itt az ősz, ami kiválóan alkalmas arra, hogy kiváltsa a “nincs idő a fejfájásra” életérzést. Főleg most, amikor robog az infláció, a kormányüléseken pedig javarészt arról brainstormingolnak, hogyan változtassák kalandparkká az országot. Valószínűleg nincs sok választásuk. De akárhogy is, már rég nem volt olyan könnyű ráfeszülni az életre, mint manapság. Kinek van ilyenkor ideje és kedve szórakozni? Hát épp ez az.
Vannak az életben helyzetek, amelyek pont az ellenkezőjét kívánják annak, mint amit zsigerből tennénk. Ha futni kell, ösztönösen elkezdjük kapkodni a levegőt. Aminek nem lesz jó vége. Ha nem akarunk gyorsan kifulladni, meg kell tanulnunk féken tartani a légzés ritmusát. Ez nem ösztönös. Ez tudatos.
Ez a helyzet a szórakozással is. Amikor nagy nyomás nehezedik ránk, könnyű úgy érezni, hogy most nem engedhetjük meg magunknak. Pedig de. Sőt! A nagy terheléssel járó időszakban nagyobb szükségünk van a szórakozásra. Hogy miért? Mindjárt világos lesz. Mihelyt megfejtjük, mit is jelent valójában.
A “szórakozik” egy nyelvújításkori szó. Már biztos észrevetted, hogy benne van egy másik szavunk: a “szór”. Nem véletlenül. A “szórakozik” eredeti jelentése ez: engedi szétszóródni a figyelmét. Innentől kezd igazán érdekessé válni.
A figyelemnek két alapállapota van: a valamin való rögzülés és a szétszóródás. Mindkét állapot kétféleképpen állhat elő. A figyelmed rögzülhet valamin azért, mert arra a dologra összpontosítasz, illetve rögzülhet azért, mert valami akaratod ellenére magára vonja és rögzíti a figyelmedet. Előbbire példa, amikor dolgozol, utóbbira pedig az, amikor nagyon félsz valamitől. Ugyanez a helyzet a szétszóródással is. A figyelmed szétszóródhat azért, mert engeded (ez a szórakozás), de szétszóródhat azért is, mert nem vagy képes fókuszálni. Az ilyen embereket nevezzük szétszórtnak.
Amikor feszült, stresszes vagy, amikor görcsölsz, ez mind annak a tünete, hogy a figyelmed kényszeresen rögzült valamin. A lazítás pedig nem más, mint a figyelmed felszabadítása, fellazítása, szétszórása. Aki tartósan stresszel, az valójában nem engedi meg, hogy szétszóródjon a figyelme. Mert azt hiszi, hogy nem engedheti meg.
Csakhogy! Minél görcsösebben rögzül valakinek a figyelme, annál inkább romlik a hatékonysága. Annál kevésbé lesz képes megoldani a problémát, annál kevésbé látja a fától az Ernőt. A hatékony működéshez a két állapotnak )fókuszálás, szétszóródás) váltogatnia kell egymást. Ez annyira igaz, hogy ha nem vagy képes engedni szétszóródni a figyelmedet, akkor nem vagy igazán képes arra sem, hogy összpontosítsd.
Biztosan hallottál már olyan történeteket (talán Veled is megesett), amikor valaki nagyon meg akart oldani valamit és sehogy se boldogult vele. Próbálkozott, próbálkozott, aztán egy idő után feladta. Félretette a problémát és elkezdett valami teljesen mással foglalkozni, esetleg lepihent. És pont amikor bealudt volna, hopp! Beugrott neki a megoldás. Csak úgy,a semmiből. Miért? Azért, mert engedte szétszóródni a figyelmét. Na, ezért mondom, hogy a szórakozás nem luxus.
Oké – de mi számít szórakozásnak? Röviden: bármi, ami lehetővé teszi, hogy megengedd magadnak a figyelmed szétszóródását. A szórakozás közös nevezője egy olyan környezet, ahol nem KELL összpontosítanod. Ez lehet a kerted, egy park, egy pad a sétáló utcában vagy egy beszélgetés a kocsmában. Bármi, ahol elengedheted magad. Mert az “elengedheted magad” és az “engedheted szétszóródni a figyelmedet” lényegében egy és ugyanaz.
A szórakozás másik közös nevezője az önmagáért végzett tevékenység. Ilyen a tét nélküli sportolás, a hobbidnak való hódolás, az úticél nélküli séta/biciklizés/motorozás/autózás, a bulizás és biztosan még egy csomó minden. A lényeg, hogy minél kevésbé szükségszerű, indokolt az adott tevékenység, annál inkább tud szórakozás lenni. Minél nyomósabb, minél komolyabb okod van rá, annál kevésbé szórakoztató. Ezért tud annyira gyötrelmessé válni az a munka, amit kizárólag pénzért végzünk.
Fontos, hogy rendszeresen szórakozz. A mikéntje igazából nem számít. Csak a végeredménye. Onnan tudod, hogy jól szórakoztál, ha lazának, felszabadultnak érzed magad. Ugye, milyen kifejező a magyar nyelv? Felszabadult: azt jelenti, hogy a figyelmed szabadult fel. Mert engedted szétszóródni.
Jó szórakozást!