apokon belül nyakunkon az év legkereskedelem-orientáltabb ünnepe (sajnos. Nem az a sajnos, hogy a nyakunkon van, hanem az, hogy mára szinte egyenlővé vált a bevásárló központok feldúlásával. Persze, nincs ez mindenkinél így – szerencsére – na meg a kereskedőknek is élni kell valamiből. Tőlük aztán igazán nem sajnáljuk a bevételt.).
Szóval, itt az év vége. Kicsit szusszanunk, eszünk, ahogy ilyenkor illik (ne felejtsük el: az embert az különbözteti meg az állatoktól, hogy képes tudatosan az ösztönei fölé kerekedni. Ilyenkor ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy jóval többet eszünk, mint amennyit a test megkívánna. Mély tisztelet azoknak, akik kivételként erősítik a szabályt. El nem tudjuk képzelni, hogy csinálják.).
Az evésen és a szuszogáson kívül szokás ilyenkor kicsit visszatekinteni és kiértékelni az eltelt évet. Jó is az, év közben nagy a hajtás, amikor az ember lendületben van, nem mindig látja a fától az Ernőt. Mindenesetre mi hiszünk számot vetés fontosságában, hiszen tanulni abból lehet. Okos ember más kárából tanul, de a sajátjából szinte biztos – tartja a közmondás.
Azt javasoljuk tehát, Kedves Olvasó, hogy amikor lehetőséged nyílik rá, csapj a hónod alá egy tál bejglit és vonulj félre egy kicsit, gondolkodni (Gondolkodom, tehát eszem – ahogy a latinok mondták és ők tudtak valamit. Mert kinek van még ennyi jó mondása?).
Nagyon sok dologgal vagyunk úgy, hogy amikor előttünk van, sokkal kívánatosabbnak és fontosabbnak tűnik, mint amikor már magunk mögött hagytuk. Persze ez újra és újra megtörténik. Érdemes tehát kicsit ilyen szemmel végigkukkantani az Úr 2005-ik évén.
Nyilván nem az a cél, hogy bármit is megbánjunk. De az cél, hogy folyamatosan fejlődjön az értékítéletünk. Borzasztó állapot az, amikor valaki folyamatosan kételkedik önmagában és megkérdőjelezi döntései helyességét. Ennél csak egy borzasztóbb állapotot tudunk elképzelni: amikor valakit meg sem legyint a kételkedés, az önkritika.
A magunk részéről mi erősen hiszünk a fejlődés iránti igényben. Abban pedig kiváltképp, hogy ez saját magunkkal kell, hogy kezdődjön. A múlt meghatározza a jelenünket, sokkal inkább, mint gondolnánk. Akkor is, ha hajlandóak vagyunk tanulni belőle, akkor is, ha nem. Az előbbi talán kedvezőtlenül hat az egónkra, az utóbbi viszont nagyon sokba kerül. Mindenféle értelemben.
Mélázzunk el tehát egy kicsit, hogy így, a visszapillantó tükörből nézve mi mennyire volt fontos. Segítségképpen hadd idézzünk egy klasszikust: az igazán fontos dolgok láthatatlanok. Ezt nagyon komolyan gondoljuk.
Az ünnep hangulatához méltó, nagyon boldog karácsonyt kívánunk! Szilveszterre ami belefér (a fogadkozásokkal csak óvatosan – a két ünnep között elmeséljük, miért). Jövőre találkozunk!