Milyen gyorsan mekkorát tud fordulni a világ! Kis idővel ezelőtt még azt hittük, hogy ha megnyitnánk egy tűzcsapot, abból is tej meg méz dőlne, annyira jól élünk. Mostanra meg kiderült, hogy nyakig ülünk a mártásban és épp merülőfélben vagyunk. Kormányunk ezért elővette az erős kezét (olyan is van neki!) és halált/népszerűséget megvető bátorsággal próbálja menteni az országot. Nehéz időkben nehéz döntéseket kell hozni, ugye?
Hát igen. A kormány nem is azért van, hogy népszerű legyen. Mondjuk, ha tisztelik, azért az mutat valamit. Ha nem, az is. Ugyan azt, hogy jól végzik-e a dolgukat, azt majd teljes egészében utólag fogjuk tudni eldönteni, nem reprezentatív közvélemény kutatásunk szerint a többség némi fenntartással figyeli a mentőakciót. Gyakran találkozunk azzal a nézőponttal is, miszerint egy fuldokló megmentésének nem szokványos módja az, ha a víz alá nyomjuk. A magunk részéről mindenesetre szorítunk nekik.
Amikor egy tevékenység lehetséges sikerét vizsgáljuk, fontos látnunk, hogy milyen törvényszerűségek befolyásolják azt, illetve milyen mértékben veszik figyelembe őket. Rendszeresen emlegetett kedvencünk a gravitáció, amely hosszú ideje dacol a legmodernebb marketing és pr fogásokkal is. Bármilyen dögösen mutatunk is a Superman jelmezben, repülni azért ne akarjunk. Legfeljebb repülőgéppel.
Egy olyan gazdasági törvényszerűséget szeretnénk megosztani a Kedves Olvasóval, ami felette áll, mindenfajta, jobboldali, baloldali, neokonzervatív és ultraliberális ideológiának. A gazdaság gravitációjának is tekinthető, ha képszerűek akarunk lenni, bár ezt nem erőltetnénk. Lényege meglehetősen röviden összefoglalható. Íme:
“HA JUTALMAZOD A LEFELÉ MENŐ STATISZTIKÁT ÉS BÜNTETED A FELFELÉ MENŐ STATISZTKÁT, AKKOR LEFELÉ MENŐ STATISZTIKÁT KAPSZ.
Ha jutalmazod a nem termelést, akkor nem-termelést kapsz. Amikor bünteted a termelést, akkor nem-termelést kapsz.”
(L. Ron Hubbard: Jutalmak és büntetések – hogyan kezeljünk személyzeti és etikai ügyeket?)
Nézzük, hogyan lehet alkalmazni, illetve megsérteni ezt az alapelvet! Vegyünk két üzletkötőt! Egyikük nagyon jó viszonyt ápol a főnökkel, rendszeresen kisebb-nagyobb szívességeket tesz neki, időnként együtt járnak horgászni. A másik üzletkötő csak munkatársi kapcsolatban van a főnökkel és nem is törekszik többre. Aztán egy nap felmerül, hogy egyikőjüket elő kell léptetni értékesítési vezetővé és a főnök a “saját embere” mellett dönt. A számokat megvizsgálva azonban azt találjuk, hogy a másik üzletkötő jóval eredményesebb, többet hoz a konyhára. Mi fog történni? Vissza fog esni a teljesítménye. Esetleg másik állást keres magának. Egy biztos, törést fog okozni.
Vegyünk két raktárost! Egyikük pontosan, precízen végzi a munkáját, a partnerek elégedettek vele. Másikuk hanyag, rendszeresen hibázik, és vannak kisebb-nagyobb összezördülései a kuncsaftokkal. A főnök rendszeresen kijavítja, leszúrja, próbál a lelkére beszélni, és így tovább. A másik raktárossal (aki jól végzi a munkáját) egyáltalán nem foglalkozik. Mit jutalmaz a figyelmével? A nem-termelést és az alacsony statisztikát. Mi fog történni? A munkáját jól végző raktáros teljesítménye is elkezd romlani, a másik pedig egyre rosszabbul végzi majd a munkáját.
A törvényszerűség nagyon látványosan alkalmazható saját magunkra is! Ismerjük el magunkat, amikor “valami nagyot alakítottunk”! Jutalmazzuk mag magunkat a kiemelkedő teljesítményért! Meg fogjuk látni, hogy egyre jobb teljesítményt nyújtunk majd. Ha viszont az ellenkezőjét tesszük, egyre fásultabbá válunk és egyre kevesebb örömet találunk az életben.
Nézzük az adózást! Semmi baj nincs azzal, hogy ha valaki nagyobb bevétellel rendelkezik, az nagyobb összeggel járuljon hozzá a közterhekhez. Nincs racionálisan gondolkodó, átlagosan szociális ember, aki ez ellen tiltakozna. De mi történik ehelyett? Ha egymilliót keresel, adózz 20%-ot! Ha kétmilliót keresel, adózz 40%-ot (has számok). Mit kommunikál ez? Többet dolgoztál, többet termeltél, ezért megbüntetünk. Mi jut erről eszünkbe? Egy reklámszlogen (hülye azért nem vagyok!).
Ha figyelmen kívül hagyjuk a jó teljesítményt, az eredményeket, a pozitívumokat, az a termelés büntetése. Ha elnézzük a tétlenséget, az inkompetenciát, a megmagyarázást, az a nem-termelés jutalmazása. Mindkettő megtorolja magát. Ha elvesszük attól, aki keményen dogozik és odaadjuk annak, aki semmivel sem járul hozzá, azzal mindkét félnek ártunk.
Nem a vadkapitalizmust kívánjuk dicsőíteni (“dógozzá vagy kotróggy és dögöjj meg!”) és nem is a szociális védőháló ellen beszélünk. Arra szeretnénk rámutatni, hogy a szociális védőhálót nem a kormány tartja fenn, hanem azok, akik vállalkoznak, dolgoznak, értéket állítanak elő. Ha van egy tehenem, amit rendszeresen fejhetek és ez hasznot hoz nekem, ebből élek, akkor meg fogom becsülni ezt a tehenet, igaz? Mit tegyek, ha több hasznot szeretnék? Biztosan létezhet többfajta megoldás is. DE KINEK JUTNA ESZÉBE AZ AZ IDIÓTASÁG, HOGY KEVESEBBET ADJON ENNI A TEHÉNNEK?!
Tartsuk szem előtt: a termelés büntetése nem-termelést szül. A nem-termelés jutalmazása nem-termelést eredményez. Az aranytojást tojó tyúk bármikor jó egy ebédre. És utána…?
Hálás köszönet illeti az L. Ron Hubbard Library-t, amiért engedélyezte, hogy részleteket közöljünk L. Ron Hubbard szerzői joggal védett műveiből.