Jelen hírlevelünkben arra keressük a választ, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy csökkentsük saját konkurenciánkat. Legyen szó akár egy vállalkozásról, akár egy munkavállalóról, a konkurencia mindenhol óriási. Foglalkozzék bármivel is a szóban forgó vállalkozás, egy átlagos méretű vállalkozásban jó eséllyel tucatnyi, hasonló profilú vállalkozással kell megküzdenie. Ugyanez igaz egy munkavállalóra is. Egy jobb állásért általában kíméletlen tülekedés folyik Joggal merül fel a kérdés: mit tegyek? Mivel kellene foglalkoznom, hogy ne kelljen ekkora konkurenciával megküzdenem?
Nem állítjuk, hogy fehér foltok nem léteznek. Mindig ki lehet találni valamit, ami újdonságnak számít. Ez azonban egyrészt igen nagy kihívás, és nem kis kockázattal jár (lehet, hogy azért nem csinálja senki, mert nincs rá igény?), másfelől, ha bejön a dolog, biztosak lehetünk abban, hogy rövid időn belül megjelenik a konkurencia, nem kis létszámban.
Van a konkurencia ritkításnak egy kevésbé kockázatos módja is. Lényegét az alábbi idézet foglalja össze:
“Ha nem tudok kiemelkedő dolgokat csinálni, hétköznapi dolgokat
csinálok kiemelkedő hozzáértéssel.”
James Freeman Clarke (1810-1888), amerikai tiszteletes
A módszer lényege nem a “mit”, hanem a “hogyan”. Lehet, hogy a városban az enyémen kívül még 18 másik cipőbolt van. De hány olyan van köztük, amelyikből csak úgy süt a professzionalizmus? Fogadjunk, hogy kevesebb, mint 18! Többségük ugyanabban a cipőben jár (hogy stílusosan fogalmazzunk). Beletörődött abba, hogy ekkora konkurencia mellett egyszerűen nem mehet jobban a bolt.
Ha őszinték akarunk lenni, mindennapjaink során ritkán találkozunk a professzionalizmusnak azzal a szintjével, hogy még a szemünk is könnybe lábad tőle. Amikor mégis, azt garantáltan megjegyezzük. Ez igazából egy másfajta szemlélet, egy új nézőpont. Nem azt mondom, hogy a konkurencia a város többi cipőboltja. Azt mondom, a konkurencia az a néhány cipőbolt, ahová – kis túlzással – akkor is bejárnak a vevők, ha nem akarnak cipőt venni. Ezekből egészen biztosan nem lesz sok.
Ez a konkurencia csökkentésének egyszerű módja. Gyorsan emlékeztetünk azonban kedvenc gumimacskánkra: az “egyszerű” és a “könnyű” ebben az esetben nem szinonimái egymásnak. Kiemelkedni a tömegből, átlagon felüli színvonalat produkálni – ezt egyáltalán nem könnyű megvalósítani. De hát pont ettől átlag feletti. Ha mindenki hozni tudná, máris nem lenne átlag feletti.
Ez pénzkérdés? Is. De nem alapvetően. Alapvetően érdeklődés kérdése. Mekkora érdeklődést tudok ébreszteni saját magamban a tevékenységemmel kapcsolatban? Hány megválaszolandó kérdést vagyok képes feltenni magamnak a ”hogyan?”-t illetően? Minél hosszabb a lista, annál közelebb visz ahhoz, hogy kiemelkedőt produkáljak. A megszokás és a rutin ellenben szinte egyenesen vezetnek a középszerhez.
Javaslatunk tehát a következő: vegyél elő egy üres lapot, és vedd szemügyre saját tevékenységedet vagy vállalkozásodat! Próbáld meg olyan szemmel nézni, mintha nem a Tiéd lenne, hanem valaki másé! Aztán írj le minden kérdést, ami csak felmerül Benned! Sokat segíthet, ha fel tudod venni azt a nézőpontot, hogy egy nagyon jó barátod (akinek igazán szíveden viseled a sorsát) kért meg arra, hogy segíts neki, és a ő tevékenységét/vállalkozását kell felülvizsgálnod. Ha az első néhány kérdést sikerült papírra vetned, a többi már könnyebben jön. Ne sajnáld a papírt!
Sok sikert!