Nagy szakállú cimboránk érkezése jó apropó arra, hogy megvizsgáljunk valamit, ami alapvetően befolyásolja mind a közérzetünket, mind pedig az eredményességünket. Természetesen nem arra biztatunk, hogy kezdj el hinni újra a Mikulásban (mi is tudjuk, hogy nem létezik, valójában a húsvéti nyúl az, álruhában), de a gyerekek fenntartás nélküli hite abban, hogy évente egyszer érdemes kirakni a csizmát az ablakba, mert valaki telepakolja a túlélés szempontjából nélkülözhetetlen cuccokkal – nos, ezt érdemes szemügyre venni, és profitálni belőle.
Egy átlagos, egészséges kisgyerek rendszerint sokkal boldogabb és vidámabb, mint egy átlagos felnőtt. Könnyű lenne ezt elintézni azzal, hogy neki még nincsenek gondjai, nem tudja, mikor kell ÁFÁ-t fizetni, fogalma sincs arról, mi az a prosztata, a „disznó” szó hallatán nem egy párt tagjaira gondol (politikai életünk nívója egyre magasabban szárnyal, kíváncsian várjuk mikor jön el az idő, amikor már a parlamenti közvetítéseket is moderálni kell), Pinocchióról pedig nem Gyurcsány Ferenc jut eszébe, mint Fábry Sándornak.
Ebben nyilván van igazság, szegény kiccsávó még nem is sejti mi mindennel jár együtt a hőn áhított felnőttkor („Ha tudom előre, inkább gyerek maradok!”). Van azonban egy másik jelentős különbség, ami sokkal nagyobb értékkel bír, mind a gondtalanság, ez pedig az ELVÁRÁS. Mi az, amit vársz az élettől, a jövőtől, a holnaptól, a mától? Mit vársz a környezetedtől? Ez annyira fontos, hogy gyorsan fogalmazzuk is meg egyfajta szabályként:
ANNAK, HOGY MIT VÁRSZ A HOLNAPTÓL, SOKKAL TÖBB KÖZE VAN A BOLDOGSÁGODHOZ, ÉS A JÓ KÖZÉRZETEDHEZ, MINT ANNAK, HOGY TÉNYLEGESEN MI TÖRTÉNIK VELED.
Ha megnézzük, a legtöbb gyereknél azt fogjuk tapasztalni, hogy sokkal több jót várnak, mind amennyi rosszat, ha egyáltalán várnak valamennyi rosszat. Ennek jó példája a hit a Mikulásban. Képesek elvárni, hogy egy számukra ismeretlen pacák évente egyszer elhalmozza őket ajándékkal!
Na jó, mondod Te, ők még könnyen vannak, mert nem érte őket annyi csalódás, mint egy felnőttet, és ebben igazad van. De legyünk könyörtelenül őszinték saját magunkhoz: ez valóban elég ok arra, hogy cinikussá és pesszimistává tegyen bennünket? Mi a helyzet azokkal, akik felnőttként, sőt, akár még idős korukban is képesek bizakodva tekinteni az életre? Ők mindnyájan inkubátorban töltötték a gyerekkorukat? Nyilván nem, ők pont annyit csalódtak, mint bárki más, csak nem voltak hajlandóak megváltoztatni az elvárásaikat. Élő példája ennek Bárdy György, a színészóriás, akiben jóval 80 felett is több életerő is huncutság lakozik, mint sok fiatalban.
Az elvárásaidnak nem a kudarcokhoz van köze, hanem Hozzád. Hagyod-e, hogy szép lassan megkeseredj, vagy kitartasz amellett, hogy bizakodva nézel a jövőbe, MINDEN OLYAN OK ELLENÉRE, amelyek miatt épp az ellenkezőjét kellene tenned? Ha semmi rossz nem történne Veled soha, akkor boldog lennél? Minden bizonnyal, de mekkora ennek az esélye? Ne arra törekedj, hogy soha ne tévedj, hogy soha ne használjanak ki, hanem arra, hogy ez ne szegje a kedvedet, és ezek után is képes legyél pozitív elvárásokkal tekinteni a jövőbe.
Nem mellékesen jegyezzük meg, hogy ha képes vagy erre, az nemcsak Rád lesz hatással, hanem a környezetedre is. Érdekes megfigyelni, hogy azok az emberek, akik alapvetően rosszat várnak embertársaiktól, sokkal több rosszat is kapnak, mint azok, akik bíznak, és a jót feltételezik a másikról. Ez egy vezetőre éppúgy igaz, mint egy értékesítőre, egy tanárra, vagy bárkire, akinek tictac-ot kell szednie, mert munkája során gyakran találkozik emberekkel.
Mi a teendő? Semmiképp sem javasoljuk azt, hogy egy 180 fokos fordulattal válts életszemléletet, és holnaptól csatlakozz a „szeretem az embereket, ők is szeretnek engem, mindenki szeret mindenkit, és eljön még az idő, amikor az oroszlánok együtt legelnek majd a kisbáránkákkal”-típusú önszuggesztívek táborához. Mint az életben oly sokszor, a kulcs itt is a FOKOZATOSSÁG. Kezdd el keresni életedben azokat a pontokat, amelyekkel szemben KÉPES vagy pozitív elvárásokat támasztani, és ne törődj azzal, hogy ezek nagy dolgok-e vagy csak jelentéktelen apróságok. A lényeg, hogy irányítsd a figyelmedet arra, amivel kapcsolatban bizakodni tudsz.
Valószínűleg két dolgot fogsz tapasztalni. Az egyik, hogy egészen sok ilyen van az életedben, csak eddig valahogy nem tűntek fel. A másik, hogy ha képes vagy némi önfegyelmet gyakorolni, és kitartóan keresni azokat a helyzeteket, amelyekkel szemben képes vagy a pozitív elvárásra, egyre több ilyen fog felbukkanni. Nincs ebben semmi varázslat – egy régi mondás szerint, ha változtatni akarsz a világon, az emberen kell változtatnod.
Sok sikert!