Nemrég hallottunk egy érdekes sztorit arról, hogy a középkorban egy bevehetetlennek tartott várat az ellenség úgy foglalt el, hogy a vízhordó emberek segítségével kitalált híreket „csempésztek” be a várba, és ezekkel szépen lassan aláásták a védők elszántságát.
A történelem számtalan példát szolgáltat arra, hogy a gondolat képes legyőzni az erőt. Pozitív és negatív példát egyaránt. Diktatúrák éppúgy születtek ily módon, mint ahogy diktatúrákat meg is buktattak a gondolat erejével. De hogyan lehetséges ez?
A VALÓSÁG NEM OLYASMI, AMI TŐLÜNK FÜGGETLENÜL LÉTEZIK. VALÓSÁGGÁ AZ VÁLIK, AMIVEL EGYETÉRTÜNK.
Természetesen nem akarunk olyan messzire menni, hogy ha nem értenél egyet a körülötted lévő tárgyak létezésével, akkor azok eltűnnének. Bár pont idevág egy második világháborús sztori, ami egy elsüllyesztett amerikai hadihajó néhány túlélőjével esett meg. Egy lakatlan szigetre vetődtek (valahol a Csendes Óceánon), és addig is, amíg várták a megmentésükre, hogy ne legyen annyira unalmas az élet, kitalálták, hogy van egy fekete kutyájuk. Építettek neki házat, etették, és beosztották, hogy ki mikor sétáltatja. Jól elvoltak ezzel a játékkal, egészen addig, amíg egy reggel az egyik társuk azzal állt elő, hogy ő tényleg látta a kutyát. Akkor megijedtek és abbahagyták.
A VILÁGOD ABBÓL ÁLL, AMIVEL EGYETÉRTESZ.
Gondolj valakire, aki ugyanabban a környezetben él, mint Te, de nagyon másnak látja az életet! Mi a különbség kettőtök között? Az, hogy ő más dolgokkal ért egyet.
Akármeddig szajkózhatod valakinek, hogy valamit nem lehet megcsinálni vagy valamire nem képes. Még csak meg sem fogja érinteni a dolog, hacsak… Hacsak el nem tudod érni, hogy egyetértsen ezzel. Onnantól kezdve valósággá válik a számára.
Soha nem volt még akkora jelentősége ennek, mint manapság. Kommunikációs társadalomban élünk, ami leginkább abban merül ki, hogy iszonytató mennyiségű gondolat jut el Hozzád játszi könnyedséggel. A minőségük pedig, hm, erősen hullámzó. Példának okáért jön az este, és jön a „Tények”. Már a címe is erős, mert azt sugallja, hogy tényként fogadj el mindent, ami elhangzik, azaz érts egyet velük. Politikusok kiállnak és elmondják a VÉLEMÉNYÜKET, de úgy, mintha tényeket ismertetnének. Érts egyet velük, és olyannak fogod látni a világot, amilyennek ők akarják.
Látatlanban ki merjük jelenteni, hogy akármilyennek is látod a világot, az nagyrészt nem a saját tapasztalásod eredménye, hanem egyetértéseké. Egyetértés olyan emberekkel, akik körülvettek, akik közel álltak Hozzád, akikre felnéztél. A szüleid, a testvéred, a nagybácsi, a kedvenc tanárod, a legjobb barátod, és így tovább. Egy egészen kicsi gyerek boldogsága nagyrészt visszavezethető arra, hogy még nagyon kevés egyetértése van a környezetével, és sokkal nagyobbrészt támaszkodik a saját megfigyeléseire, mint egy átlagos felnőtt.
MEGOLDÁS
- Amennyire lehetséges, válogasd meg a környezetedet, és igyekezz olyan emberekkel körülvenni magadat, akik MEGOLDÁSOKBAN gondolkodnak. Nem cél a hurráoptimizmus, de az igen, hogy abban gondolkodjunk, MIT LEHET TENNI. Kerüld azokat, akik csak a nehézségekről, a nyomorról, a sanyarról beszélnek, de soha nem állnak elő megoldásokkal!
- Szűrd meg a kommunikációs vonalaidat! Nem mondjuk, hogy ne nézz híradót (bár sok értelmét nem látjuk), de tudd, hogy a rossz hírek vonzzák az ember figyelmét, és nehéz nekik ellenállni.
- Igyekezz a tényekhez ragaszkodni! „Az ország bajban van” – ez nem tény. „Az országnak x milliárd adóssága és y milliárd bevétele van” – ez tény (reméljük). „Az embereknek ez nem nagyon tetszik” – KI mondta és MIT mondott?
- Ha valamivel nagyon nehezen boldogulsz, vizsgáld meg, mondta-e valaki, hogy ez nehéz vagy hogy Neked ez nem fog menni! Ha tudsz, keress olyan pillanatokat az életedben, amikor egyetértettél ezzel!
Nem áll szándékunkban teljesen elbagatellizálni az életben előforduló nehézségeket, de alapvetően mégis az a helyzet, hogy
A VILÁGODAT NEM A KÖRÜLMÉNYEK ALAKÍTJÁK, HANEM AZ EGYETÉRTÉSEID.
Sok sikert!