Mai, észvesztően összetett világunkban lehetetlenség egyedül boldogulni. Pár száz évvel ezelőtt, amikor az igényeink még jóval szerényebbek voltak, és jóval több mindenhez értettünk, volt esély arra, hogy valaki eléldegéljen valahol, másoktól teljesen függetlenül. Tudott házat, istállót építeni, álllatot tartani, földet művelni, és a ruháit sem Dolce és Gabbana tervezte.
Ma sokkal inkább függünk a többiektől. Hiszen az átlagember a szakmáján kívül szinte semmihez sem ért, igényeink egyre nagyobb hányadát pedig képtelenség házilag kielégíteni. Próbálj csak meg otthon összerakni egy laptopot! Szinte már mindent készen veszünk, ami soha nem látott kényelmet hozott az életünkbe. Ám mint mindennek, ennek is ára van.
Egyrészt a rengeteg nélkülözhetetlen kütyüért bizony rengeteget is kell dolgozni. Másrészt, sokkal inkább rá vagy utalva másokra. Ezért értékelődött fel különösen annak fontossága, hogyan bánunk a körülöttünk élőkkel, azokkal, akikkel nap mint nap, vagy csak alkalmanként találkozunk.
Ha megvizsgáljuk ezt a kérdést, azt láthatjuk, hogy három alapvető stílust különíthetünk el egymástól. Ezeknek persze számos árnyalata létezhet, de mindegyikről felismerhető, hogy melyik fő vonulathoz tartozik. A három közül valójában csak az egyik az, amelyik hosszú távon is eredményes, de fontos, hogy fel tudd ismerni a másik kettőt is.
1.A másik erejének és életkedvének felőrlése
E mögött a módszer mögött a következő gondolat húzódik meg: ha túlságosan megerősödsz, akkor veszélyes leszel rám, ezért ezt minden lehetséges eszközzel meg kell akadályoznom. A viccesnek beállított szúrkálódások, amiket a másik valahogy nem érez viccesnek; A kellő pillanatban odavetett megjegyzések, amiktől a másik összerezzen; a másik ember sikereinek és eredményeinek látványos figyelmen kívül hagyása; olyan kérdésekkel vagy megjegyzésekkel szakítani félbe a másik elbeszélését, amiből azt érezheti, hogy egy kicsit sem érdekes, amit mond; gondosan elmagyarázni a másiknak, hogy miért nem képes arra, amit szeretne megvalósítani – ez csak néhány eszköz az egyébként nagyon széles repertoárból.
Fontos, hogy megértsd: ez az ember retteg. Retteg attól, hogy megerősödsz, mert azt hiszi, akkor így vagy úgy, de kicsinálod. Azért hiszi ezt, mert a helyedben ő ezt tenné. Ez az ember nagyon kártékony tud lenni, de ha emberére akad, azonnal menekülőre fogja vagy behódol, mert tartása az nincs.
2.A dominancia
A dominancia két dologból táplálkozik: az erőből és a felsőbbrendűségből. Az, aki ezt a módszert részesíti előnyben, szívesen büntet vagy fenyeget, de mindenképpen éreztetni fogja Veled, hogy Feletted áll és függsz tőle. Ő a zsarnok, a diktátor, az önkényúr, Ha a vevőd vagy a partnered, akkor ő az, aki tudja, hogy a vevő a király, és ennek megfelelően bánik Veled. Sosem fog egyenrangú félként kezelni, mindig érezni fogod, hogy Te „csak” egy szolgáltató vagy beszállító vagy.
Ez az ember harcban áll a világgal, és két dolgot „tud”. Az egyik, hogy a világ és az emberek veszélyesek. A másik, hogy vagy ő uralkodik a világon vagy a világ uralkodik rajta. Nem kérdés, hogy melyiket fogja választani.
3.A megerősítés
Az egyetlen, hosszú távon is kifizetődő módszer. Az, aki ezt alkalmazza, tudja: ha a másik jobban érzi magát, okosabbá, erősebbé, jobb képességűvé válik, azzal mindenki csak nyer. Ezért ő bíztatni fog; amikor csak lehet, megpróbál elismerni; mindent megtesz azért, hogy jobb kedvre derítsen; szívesen segít, és nemcsak önös érdekből; röviden, azon munkálkodik, hogy Te jobban legyél.
Ez az ember bízik magában, de ami ennél is fontosabb: bízik Benned. Nem uralkodni akar a világon, hanem együttműködni vele. Szereti az embereket, szereti az életet, és neki lesznek igazi barátai. Nemcsak haverok, nemcsak érdek-klubtársak – igazi barátok. Akikre számíthat, mert tudják, hogy ők is számíthatnak rá.
Mindenkivel előfordul, hogy a fenti három közül hol az egyiket, hol a másikat alkalmazza. A kérdés, hogy melyik a legjellemzőbb. És ez nemcsak azért érdekes, mert a harmadik az, amelyik hosszú távon (is) meghálálja magát. Az életben a dolgok hajlamosak oda-vissza működni. Ha megpróbálod felőrölni az embereket, előbb-utóbb elkezdesz majd félni tőlük. Ha uralkodni akarsz rajtuk, egy napon azt fogod érezni, hogy harcolnod kell velük. Ha azon igyekszel, hogy megerősítsd őket, egyre jobban fogsz bízni bennük, egyre jobban fogod kedvelni őket. S talán egyre jobban fogsz hinni saját magadban is.