Tedd a kezed a szívedre, és ismerd be férfiasan (vagy nőiesen): szoktad néha úgy érezni, hogy boldogabb lennél problémák nélkül? Nincs is ezzel semmi baj. Ha nem rendelkezel ISO 14001-es vasember minősítéssel, akkkor teljesen normális és emberi, hogy időnként probléma-ínségért imádkozol.
Az egy másik kérdés, hogy egyre több kutatás jut arra a következtetésre, miszerint az embernek valójában szüksége van problémákra, olyannyira, hogy ha nincs elég problémája, akkor zaklatottá, lehangolttá, még depresszióssá is válhat. Na de mi van a túl sok problémával, kérded Te, ám erről a kutatások bölcsen hallgatnak.
Nem is ezzel akarok foglalkozni, hanem azzal a nem nyilvánvaló jelenséggel, hogy az embernek nemcsak rossz problémái vannak, rejteget a tatyijában számos, kimondottan kellemes, izgalmas, érdekfeszítő problémát is. A „probléma” kifejezéshez azonban annyira hozzágyógyult egy pejoratív felhang, hogy ez utóbbiakra nem is szoktunk problémaként gondolni.
Pedig technikailag ugyanolyanok. A legfőbb különbséget talán az teszi, hogy a kedves és jófej problémákat akarni szoktuk, a csúnya, rosz problémánkat pedig a hátunk közepére sem kívántuk, azokkal csak úgy megdobott az élet. Egy másik, kevésbé szembeötlő különbség, hogy a kellemes problémák általában gyorsan megoldódnak, a rossz problémák szoktak tartósbérlővé változni.
De miért? Miért nem fordítva működik? Ahhoz, hogy ezt megértsük, fel kell ismernünk néhány egyszerű alapigazságot! Tényleg nagyon egyszerűek, tényleg nagyon alapok, bocs, ha csalódást okozok.
AHHOZ HOGY EGY PROBLÉMÁT MEG TUDJUNK OLDANI, ALAPOSAN MEG KELL FIGYELNI.
Ez logikus, nem? Ha elromlott az autó, a szerelőnek először meg kell figyelnie, mit csinál a drága jószág. Ha valaki beteg, az orvosnak meg kell figyelnie, mik a tünetek. Mindig a megfigyelés az első lépés.
HA VALAMIT ROSSZNAK GONDOLSZ, AZT NEM VAGY HAJLANDÓ MEGFIGYELNI.
Itt a lényeg. Az ember elutasítja a rossz dolgokat, és nem is hajlandó megfigyelni őket. Ha egy helyzetet, egy problémát rossznak gondolsz (és csak rossznak), akkor nem leszel hajlandó megfigyelni. Így nem fogod igazán megérteni sem, és nem tudod majd megoldani.
Nézz meg a Discovery-n vagy a National Geographic-on olyan embereket, akik kígyókat, pókokat tanulmányoznak! Azt fogod látni, hogy csodálják ezeket a rusnya dögöket! Nézz meg egy tudóst, aki valamilyen nagyon súlyos betegség gyógyítását kutatja, és azt fogod látni, hogy lenyűgözi a vírus.
Lehet, hogy gyűlölöd a problémádat, lehet, hogy bármit megadnál azért, hogy megszabadulj tőle. De valószínűleg erre akkor a legjobbak az esélyeid, ha erőt veszel magadon, és elkezded megkeresni, mi benne a jó. Lehet, hogy keményebb lettél tőle, lehet, hogy megtanított küzdeni, lehet, hogy változásra kényszerített, és jobb ember lettél általa, nem tudom. De két dolgot tudok: minél több jót találsz a problémában, a helyzetben, annál inkább KÉPES leszel megfigyelni, és minél inkább keresed a jót benne, annál inkább HAJLANDÓ leszel megfigyelni.
„Minden rosszban van valami jó” – lehet, hogy az öregek tudtak valamit, csak nem magyarázták el?