Itt az ősz. Ez a lényegre törő információ nagyjából ugyanazt jelenti a lakosság aktívan dolgozó (és tanuló) részének: vége a csak a nyarakra jellemző sose halunk meg fílingnek. Becsöngettek itt is, ott is, jön a taposómalom, és meg sem állunk egészen év végéig.
De mi okozza ezt a „vége a szabadságnak” érzést? Talán az, hogy vége a szabadságnak? Ha csak ennyiről lenne szó, akkor nem írnék cikket. Van azonban itt valami, amivel jó, ha tisztában vagyunk, mert megkönnyítheti a zúzósan dolgos hétköznapjainkat.
Mi a szabadság valójában? Az, hogy az ember azt csinálja, amit akar? Igen is, meg nem is. Az „igen is”-t nem magyaráznám, a „nem is” viszont okot adhat rá. Láttál-e már olyan embert, aki élete egy adott pillanatában szabad volt, azt tehetett volna, amit akart – de nem tudott élni vele? Találkoztál olyanokkal, akik nem tudnak igazán mit kezdeni a hétvégéjükkel? Láttál már olyan diákot, aki csak tengett-lengett a szünidőben?
A cselekvés szabadsága önmagában nem elég. Ahhoz, hogy élni tudjunk vele, szükségeltetik hozzá valami:
A FIGYELEM SZABADSÁGA
Hiába a cselekvés szabadsága – ha a figyelmed csapdába esett, nem tudsz élni a lehetőséggel. Találkoztál már olyan üzletemberrel, aki feleslegesen utazott el nyaralni, mert nem tudott elszakadni a cégétől? Láttál már olyat, hogy valaki a szombat esti buliba magával vitte a problémáit is? Ezek az emberek ott és akkor vajon szabadnak érzik magukat? Természetesen nem. Ha nem irányíthatod szabadon a figyelmedet, a többi nem számít igazán.
A megoldáshoz fel kell ismernünk valamit: a figyelmünket mindig a múlt vagy a jövő ejti csapdába. A múlt azért, mert történt valami, a jövő azért, mert történni fog valami. De vagy a múlt vagy a jövő, soha nem a jelen. Ebből következik, hogy ha ki akarjuk szabadítani a figyelmünket, el kell érnünk, hogy az minél inkább a jelenre összpontosuljon.
Erre számos megoldás létezik, én most a teljesség igénye nélkül javasolnék néhányat. Nem mindegyik jöhet szóba mindenki esetében, illetve néhány ezek közül kombinálható is egymással. Lássuk!
- Segíts valakinek! Az emberben veleszületetten óriási a segíteni vágyás, nagyon kemény és hosszan tartó behatásokra van szükség, hogy ezt kiöljük belőle. Ha megpróbálsz elkötelezetten segíteni valakinek, az kiváló eszköz arra, hogy a figyelmedet a jelenre koncentrálja. Bónusz, hogy ha sikerrel jársz, az nagyot lendít a hangulatodon is.
- Keress valamilyen, lehetőleg minél kimerítőbb fizikai tevékenységet! Mondjuk ha kőművesként vagy dokkmunkásként dolgozol, ugord át ezt a pontot. De többségünk számára, akik idejük nagyobb részében a számítógéppel, papírokkal vagy a telefonnal viaskodnak, a fizikai munka elképesztő terápiás értékkel bír. A kert felásása pl. úgy másfél évnyi pszichoterápiával egyenértékű.
- Növeld a teredet! Lehet, hogy nem gondoltál még bele, de a ma átlagemberének iszonyúan leszűkült a tere. Ez még akkor is igaz, ha sokat utazik, mert a terét ilyenkor nem a táj, hanem az autó utasfülkéje jelenti. Minél nagyobb távolságokat megtenni gyalog, esetleg biciklivel – ez nemcsak testmozgás. Minél nagyobb teret képes a figyelmed bejárni, annál szabadabb lesz.
- Nyomd fel az adrenalint! Nem bíztatnálak arra, hogy köss bele Nick Árpiba, arra pedig különösen nem, hogy olyasmit csinálj, amivel esetleg mások testi épségét veszélyezteted. De tény, hogy azok a tevékenységek, amelyek képesek elérni, hogy a szíved átkerüljön a torkodba, elképesztő mértékben fel tudják szabadítani a figyelmedet. Ez lehet ejtőernyős ugrás, bungee jumping vagy akár a hullámvasút – utána elég szabadnak fogod érezni magad.
- Fordulj befelé! Ezt csak azoknak ajánlom, akiknek a munkája fokozott extroverzióval (kifelé fordulással) jár. Ha rengeteg emberrel találkozol, tárgyalsz, előadásokat tartasz, gyakran vagy a figyelem középpontjában, akkor nagyon jól tud esni a befelé fordulás és az elmélyülés. Rendezd át a CD vagy a bélyeggyűjteményedet, készíts egy fájintos excel táblát a családi költségvetéshez, vagy egyszerűen csak nézz meg egy olyan filmet, ami tényleg leköt.
Amilyen egyszerűek a felsorolt módszerek, legalább annyira hatásosak. Persze mindegyiknek van egy gyenge pontja: az idő. Semmire sincs időnk, ilyesmire hogy lenne? Kell, hogy legyen. A kiégés, amiről mostanában egyre több szó esik, valójában a a túl hosszú ideig rögzült figyelem következménye. Érdemes megelőzni.