Számtalan személyes célod, álmod mellett, amelyeket nem ismerhetek, van valami, amire biztosan vágysz: a nagyobb szabadság. Ez nagyon alapvető, nagyon mélyen gyökerező igényünk, amit a történelem folyamán számtalanszor kihasználtak, és amit kihasználnak a mai napig, hogy végtelenül értékes kacatokat sózzanak ránk. Ennek fényében furcsának tűnhet, hogy amire bíztatni szeretnélek, mintha egyenesen szembe menne ezzel az igényünkkel.
A KORLÁTOK TOLERÁLÁSÁNAK KÉPESSÉGE
A korlátok felelősek a szabadság elveszítéséért, így jogosnak és ésszerűnek tűnhet, ha az ember mindent belead a korlátok elleni küzdelembe, és időnként bármire hajlandó, hogy megszabaduljon tőlük. Jogosnak tűnhet, de ne feledkezzünk meg valamiről:
A SZABADSÁG SOKKAL INKÁBB LELKIÁLLAPOT, MINTSEM KÖRÜLMÉNYEK KÉRDÉSE
Mit jelent ez? Alapvetően három dolgot:
1.Akármekkora is a szabadság, korlátok mindig lesznek.
2.Akármekkora is a korlátozás, valamennyi szabadság mindig marad.
3.A szabadság szubjektív – csak olyan mértékben létezik, amilyen mértékben élni tudunk vele.
Ha valakinek azon rögzül a figyelme, mit nem tehet meg, rabnak fogja érezni magát, függetlenül attól, hogy ténylegesen milyen lehetőségei vannak. Ha valaki arra összpontosít, amit megtehet, szabadnak fogja érezni magát, függetlenül attól, milyen tényezők korlátozzák az életét. Ha élsz a szabadsággal, szabadnak érzed magad. Ha nem, akkor nem. Ez ennyire fájdalmasan egyszerű.
Természetesen nem arról beszélek, hogy törődjünk bele a korlátokba. Az ember azért jutott el idáig, mert képes volt felülemelkedni az előtte tornyosuló korlátokon. Csak arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ha nem vagy képes élni a jelenleg rendelkezésre álló szabadsággal, akkor nem leszel képes élni a nagyobb szabadsággal sem. A kerítést valójában nem lehet ledönteni, csak kijjebb tolni. Ha egész életedben a kerítésbe kapaszkodsz, ahelyett, hogy kihasználnád a teret, amelyet körbevesz, boldogtalan leszel.
Ha nem vagy képes korlátokat elviselni, sosem leszel szabad.Tudom, hogy a korlátok többsége igazságtalan, de ez nem változtat a tényen. Ha együtt tudsz élni a korlátaiddal (akár átmenetileg, akár tartósan), és arra összpontosítasz, amit meg tudsz tenni. Akkor szabaddá teszed önmagad. És hangozzék ez bármennyire is kegyetlenül: akár szabadnak érzi magát valaki, akár rabnak, ez mindig ugyanannak a személynek köszönhető: saját magának.