Úgy két hete jelent meg több cikk is a sajtóban arról, hogy Magyarország népessége 10 millió alá csökkent. Csoda? – kérdezhetnénk, hiszen már évek óta olybá tűnik, mintha a pannon gazdasági hullámvasút csak egy lejtőből állna. No money, no kids, szólhatna a veresegyházi asszonykórus halhatatlan slágerének újraértelmezése.
Lefegyverzően logikus magyarázat. Csak akkor kezdi el kicsit húzni a lábát, ha vetünk egy kósza pillantást a nyugat-európai demográfiai adatokra. Mert nekik ugyan jóval több aprítanivaló jut a reggeli italba, a helyzet egy szemernyivel se jobb. Konkrétan, a nem államilag finanszírozott szakértők demográfiai katasztrófát emlegetnek. Ezek szerint, bár a sok pénznél jobb a több, a Shell részvény és a Mastercard önmagában még nem hozza meg a kedvet a gyerekcsináláshoz. De akkor hol van a kutya elvermelve?
Hetesi Zsolt fizikus (aki az energiaösszeomlásra figyelmeztető vészharang legelszántabb hazai kongatója) könyvében arról ír, hogy jól kimutatható összefüggés van a gyerekvállalási kedv és a jövőkép között. Ezzel maradéktalanul egyetértek, de hozzátennék valamit, ami ebben a kijelentésben könnyen félreérthető.
Nem az az elsődleges kérdés, hogy az egyénnek, a családnak vagy a nemzetnek milyen a jövőképe, hanem az, hogy van-e neki. Egy nyomorúságot és szenvedést tartalmazó jövőkép még mindig jövőkép – szemben a totális feketeséggel, amibe a ma átlagembere bámul, amikor a jövő kerül szóba. Itt a probléma, és ez nem hungaricum, hanem egész Európát sújtó kórság.
De hová tűnt a Homo Europicus jövőképe? Nincs szükség évekig tartó szociológiai kalandozásra, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést. Az embernek olyan mértékben van jövőképe, amennyire vannak ideáljai, eszményei. Vedd el tőle ezeket, és kaptál valakit, aki abszolúte hajlandó a mának élni, annak minden áldásával és átkával együtt.
Az ideálok (és jövőkép nélküli) ember önzővé válik. A saját (pillanatnyi) túlélése, a saját érdekei, a saját kényelme minden másnál fontosabbá válik számára. És ebbe a világképbe egy (pláne több) gyerek nagyon nehezen szuszakolható be. Könnyen belefér ellenben rengeteg karrier, rengeteg vásárlás, rengeteg személyi- és áruhitel, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Lehet, hogy valakiknek érdekében áll elvenni az emberek jövőképét? Én nem mondtam semmit…
Miért akartam írni erről? Két okból is. Egyrészt azért, hogy segítsek egy kicsit jobban megérteni, mi is zajlik valójában ebben a mi szép új világunkban. Hogy megértsd pl. azt, miért annyira égető a saját tulajdonú ingatlanok arányának radikális visszaszorítása (nem valamiféle magasabb rendű racionalitásból, ahogy azt az ügyesen megkajáltatott pénzügyi szakértők is terjesztik).
A másik ok, hogy a fent leírtak bármilyen méretű csoportra vonatkoznak, nemcsak egy nemzetre. A saját vállalkozásodnak, cégednek vagy városodnak annyira lesz jövőképe, amennyire rendelkezik ideálokkal és képes követni azokat. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy egy kisvállalkozásnak ez a legfőbb ütőkártyája a multikkal szemben.
Ha már itt tartunk: és akkor mi van azokkal a vállalatmonstrumokkal, amelyek a nagyobb profiton kívül képtelenek bármilyen más ideált követni? Rájuk nem hat a gravitáció? Nos, ami őket illeti, először is, azért tudtak ekkorák lenni, mert egykoron voltak ideáljaik. És azért fognak elpusztulni, mert már nincsenek nekik. Ez gyermeki naivitásnak tűnhet, de vállalom. Persze ahhoz, hogy egy Tescosaurus Rex kimúljon, sok időre van szükség. De be fog következni.
Legyél józan, legyél gyakorlatias, legyél profi – de ne mondj le az ideáljaidról! Ha megteszed, megadtad magad a manipulációnak, és lehúztad a redőnyt azon az ablakon, ami a jövőre nyilik.
Sok sikert!