Korábban többször írtam arról, mekkora áldás egy vezető számára a technológia fejlődése. Itt vannak az ultrahordozható laptopok, a táblagépek, az okostelefonok. Itt van a mobilnet. És nem utolsósorban, itt vannak a felhő alapú megoldások, amelyek lehetővé teszik, hogy bizonyos adatokat gyakorlatilag bárhonnan elérjünk, illetve bizonyos feladatokat bárhonnan elvégezhessünk. Ez pedig óriási szabadságot jelent az, akárcsak pár évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Eljött a digitális kánaán? Bizonyos szempontból igen. De valami mégsem stimmel. Mert a vezetők jelentős része mintha vonakodna belépni az IT paradicsomba.
Van egy fejlövésem. Ami azt illeti, van több is, de az egyik pont ide kívánkozik. Meggyőződésem ugyanis, hogy a jelenleg sikeres vállalkozók, vezetők jelentős része egy veszélyeztetett fajhoz tartozik. Ők azok, akik jellemzően a negyvenes, ötvenes korosztályhoz tartoznak és többségük idegenkedik a modern technológiák használatától. Laptopjuk meg okostelefonjuk persze van. De nem kirívó eset, hogy a csúcsvezető a csúcstelefonját pont ugyanara használja, mint azt a butatelefont, amivel még 10 évvel ezelőtt rendelkezett. És amikor megpróbáljuk rávenni, hogy változtasson a nézőpontján és kezdjen el minél többet kifacsarni a telefonjából, akkor egy olyan küzdelem veszi kezdetét, ami nem kilátástalan ugyan, de mindkét fél részéről komoly véráldozatot követel. Mi a győzködésbe fáradunk bele, ő az ellenállásba. Az sajnos csak nemrég vált világossá, hogy miből fakad az ellenállás. És nem, nem a technológiától való idegenkedésből. Mindjárt lelövöm a poént, csak előbb még leírom, miért tartom ezeket a vállalkozókat és vezetőket veszélyeztetett fajnak.
Röviden: itt liheg a nyakukban az új generáció. Az a generáció, amelynek tagjai már magától értetődő természetességgel használják a legújabb eszközöket és technológiákat. Őket nem kell meggyőzni arról, hogy miért nem lehetnek hatékonyak ezek nélkül. Épp ellenkezőleg: arról kellene győzködni őket, hogy mondjanak le ezekről. És ott aztán lenne ellenállás, mert ők pontosan tisztában vannak azzal, mekkora versenyelőnyt jelentenek ezek számukra. Ezt nem látják, érzik még a veszélyeztetett faj tagjai. De rövidesen érezni fogják. Egyre jobban. Aztán egyre jobban fog fájni. Lényegében rohamléptekkel közelítünk ahhoz az állapothoz, mintha lovaskocsival próbálnának meg versenyre kelni a teherautós konkurenciával. Ha azt hiszed, túlzó a hasonlat, ki kell, hogy ábrándítsalak: valójában sokkal rosszabb lesz.
De miért idegenkednek ezek a vezetők annyira az új technológiáktól? Az csak a válasz egy része, hogy nem ismerik őket és hogy nehezükre esik megtanulni a használatukat. A probléma mélyén, ott, ahol a legsötétebb a verem, lapul egy másik, sokkal aljasabb magyarázat. Ennek lényege az alábbi mondatban összegezhető:
MINÉL KEVÉSBÉ TUDSZ KONTROLLÁLNI VALAMIT, ANNÁL KÖZELEBB KELL LENNED HOZZÁ, HA MÉGIS KONTROLLÁLNI AKAROD.
Más szavakkal: egy adott dolog vagy terület kontrollálására való képességed és a kettőtök közötti maximális távolság fordítottan arányos. Minél gyengébb a képességed, hogy kontrollálj, irányíts valamit, annál közelebb kell menned hozzá, ha kontrollálni akarod.
Nézd meg azt a gyereket, aki még csak most tanul írni! Az egy dolog, hogy mennyire erőlködik. De közben annyira ráhajol a füzetre, hogy szinte hozzáér az orra. Nézd meg a kezdő sofőrt, aki még nagyon bizonytalan az autó kontrollálásában! Ösztönösen előrehajol, neki is szinte hozzáér az orra a szélvédőhöz. Nézd meg azt a szülőt, aki valamilyen utasítást ad a gyereknek és visszapattan róla! Szinte ösztönösen közelebb megy a gyerekhez. Végtelen számú példát lehetne még hozni az élet mindenféle területéről, de szerintem már érted a lényeget. Ha olyasmit próbálsz kontrollálni, amit nem tudsz elég jól kontrollálni, akkor közelebb kell menned. Ez visszafelé is igaz: ha távolabbról akarsz valamit kontrollálni, akkor javítanod kell a kontrollálási képességeden.
Ezzel elérkeztünk a lényeghez. A modern technológiák abban tudnak rengeteget segíteni egy vezetőnek, hogy távolról kontrolláljon. Ha TUD távolról kontrollálni. Ha viszont nem, akkor nem hogy nem érzi hasznosnak ezeket az eszközöket, épp ellenkezőleg. És hát van baja így is, minek venne még egy púpot a hátára? Az eszköz ugyanis csak eszköz, a képességet nem pótolja. Ha pedig szeretnénk megoldani ezt a problémát, akkor meg kell értenünk, mi befolyásolja, határozza meg egy vezető kontrollálási képességét. Azaz: mitől függ, hogy egy vezető milyen távolságból képes kontrollálni?
Ennek tulajdonképpen két összetevője van. Az egyik az, amit nevezhetünk tekintélynek, karizmának, aurának, kommunikációs képességnek és még ki tudja, mi mindennek. A megléte vagy a hiánya talán az értékesítők esetében figyelhető meg a legjobban. Minél jobb egy értékesítő, annál nagyobb távolságból tud annál nagyobb értékű dolgokat eladni. Ellenpontja az az üzletkötő, aki csak egészen kis értékű termékeket/szolgáltatásokat is kizárólag személyesen képes értékesíteni. A különbség nagyon nehezen megfogható, de az eredményességet tekintve világosan megmutatkozik. Vezetők esetében ez a fajta tekintély ugyanilyen szerepet játszik. Minél nagyobb a tekintélye egy vezetőnek, annál kevésbé szükséges a személyes jelenléte, annál inkább képes a távolból is irányítani.
Ez a személyes összetevő. Ami egyébként – a közhiedelemmel szemben – nem kell, hogy velünk szülessen,
nagyon szépen fejleszthető. De ami minket most jobban érdekel, az a másik tényező. Ennek a lényyege, hogy minél fejlettebb egy rendszer, annál inkább lehetővé válik a távolról való irányítás/kontrollálás. Egyszerű példa: egy motoros garázskapu fejlettebb rendszer, mint egy hagyományos garázskapu, így aztán lehetőséget biztosít arra, hogy a távolból nyissuk vagy zárjuk. Vagy vehetnénk a távirányítós tévé példáját, ami egy fejlettebb rendszer, mint a réges-régi, távirányító nélküli tévék, ezért távolról is lehet irányítani.
Sajnos nagyon sok kkv felel meg még mindig a hagyományos garázskapu vagy a távirányító nélküli tévé analógiájának. Ezért kell őket közvetlen közelről működtetni, ezért igénylik a vezető személyes jelenlétét. Egyszerűen nem elég fejlett rendszerek. De mi mutatja egy rendszer fejlettségét? Leegyszerűsítve az, hogy mennyi közvetlen/eseti beavatkozást igényel. Ha a vezetőnek ott kell lennie, pedig ez nem lenne törvényszerű és eseti döntést kell hoznia, holott szabályt is alkothatna – ezek azok a szituációk, amelyek azt mutatják, hogy a rendszer nem elég fejlett. És ezek miatt van a vezető beleszorulva a cégbe.
Ha fellengzősen akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, a megoldás két szóban összegezhető: definiálás és automatizálás. Definiálnod kell a folyamatokat, a feladatköröket, az elvárásokat és a mérőszámokat. Ami pedig az automatizálást illeti, alkoss szabályt mindenre, ami nem igényel eseti mérlegelést és döntést. Ez persze óriási feladat, ráadásul teljesen sosem lesz vége, hiszen tökéletes rendszer nem létezik. És ne gondold, hogy ez csak a nagyok kiváltsága. Az Okoscéget, amit elsősorban a kkv-k számára fejlesztünk, azért hívjuk vállalatépítési rendszernek, mert meggyőződésünk, hogy a vállalat, mint kifejezés, nem a méretre, sokkal inkább a minőségre kell, hogy utaljon. Ha versenyképes akarsz lenni, rendszert kell fejlesztened. Ha nem akarsz a saját céged rabszolgája lenni, rendszert kell fejlesztened. Ha még fontosak azok az álmok, amelyek miatt vállalkozni kezdtél, akkor rendszert kell fejlesztened. És most írhatnám, hogy ez a jövő, de akkor hazudnék. Mert ez már a jelen.