A jövővel kapcsolatos egyik legszárazabbra rágott csont, hogy a sikeres emberek megvalósítják, a többiekkel pedig megtörténik. Az igazság (nem ezzel szemben, de ettől eltérően) az, hogy mindkettő igaz mindenkire. A kérdés a mérték. Vagy az arány. Ahogy jobban tetszik. Milyen mértékben valósítjuk meg a jövőt és milyen mértékben történik velünk? Minél inkább dominál az első, annál kiérdemeltebben hordhatjuk a “Sikeres vagyok” feliratú pólónkat.
De min múlik az, hogy az ember megvalósítja és nemcsak történik vele? Elég sok mindenen. De a vitán felül álló, nélkülözhetetlen kiindulási alap a jövőkép. A jövőkép olyan a jövő megvalósításának, mint a hal a halászlének.. Variálhatod a receptet, ahogy akarod – de ha no hal, akkor no halászlé. Ha meg akarsz valósítani valamit a jövőben, ahhoz előbb tudnod kell, mi az. Ezt hívják jövőképnek. Elemi.
De akkor miért hiánycikk annyira a jövőkép? Miért van, hogy az emberek többsége csak szomorúan néz, amikor a jövőképüket tudakoljuk? Na, itt a lényeg. A jövőkép nem olyasmi, amit meg kell szerezni vagy kemény munkával kifejleszteni. A jövőkép olyan, mint az egészség: ha nincs, akkor azért nincs, mert elveszítettük. Volt. Mindenkinek. És ha megértjük, hogyan veszítettük el, akár vissza is szerezhetjük.
A jövőképet a bizonytalanság emészti fel. A bizonytalanság olyan a jövőképnek, mint a rozsda a szénacélnak. Ha nem vigyázunk rá, lassan megeszi. És innentől figyelj nagyon! A bizonytalanságot MINDIG kívülről kapjuk. Minél több forrását ismered fel és zárod ki az életedből, annál inkább csökken majd a bizonytalanságod. Annál inkább tér majd vissza a jövőképed.
Kik a bizonytalanság tipikus forrásai? Jól olvastad. Kik. A bizonytalanság forrásai MINDIG emberek. Nem az időjárás, nem a büdösbogarak. Nem is a járvány. Emberek. A hírek/híradók/hírportálok túlbuzgó szerkesztői. Sopánka néni a szomszédból, aki egyben a helyi Lélekmérgező Klub titkára is. Az a munkatársad, aki folyamatosan önkénteseket toboroz egy céges hüppögőkórus megalakításához. Ecet doktor, aki szerint tök normális, ha beteg vagy.
Ezeknek az embereknek ugyanaz a mottója: a jövő fenyegető. Ha nincs jövőképed, azért nincs, mert hittél nekik. Ez a rossz hír. A jó hír az, hogy ha kizárod őket az életedből, a bizonytalanság, amit gerjesztettek, lassan alábbhagy. A biztonság eltűnésével pedig visszatér a jövőkép. Ha mindenkit nem is tudsz kizárni, legalább a hírektől köszönj el! Jó lesz, meglátod.